Vöri – Végtelen szabadságot kaptam!

Jó pár évvel ezelőtt készítettünk vele interjút, de akkor még el sem tudtam képzelni, hogy egyszer együtt fogunk dolgozni. Felesége, Dia már régebb óta ír a magazinban, és így Vörivel is rendszeresen beszéltem, kikértem a véleményét, ő pedig szívesen osztotta meg velem az ötleteit úgy, hogy a magazinhoz még alig kötődött. Persze rendszeresen poénkodtunk azon, hogy egyszer én leszek a Kisfőnöke. Erre nem is kellett sokat várni, februárban feldobtam a labdát, ő pedig egyből elkapta.

Mi volt az első benyomásod a magazinról?
Amikor először olvasóként a kezembe vettem a magazint, az fogott meg a legjobban, hogy – nem túlzás azt mondani – egy világszínvonalú újságot lapozgatok, méghozzá Kalocsán. Az tetszett, hogy nagyon precízen összeraktátok, szép a külleme, látszik, hogy átgondolt a logója, a címlap, a tördelése, a belekerült fotókat még sehol sem láthattam, közben meg ismerős arcok tekintenek vissza rám.

Ezekért fogtad a kezedbe a magazint. Miután a számodra érdekes cikkeket elolvastad, hogyan alakult a kép a magazinról?
Ugyanezek az érzések erősödtek bennem. Azt gondolom, hogy Kalocsán ez abszolút egy hiánypótló a sajtótermékek palettáján, mert ilyen klasszikus értelemben vett magazin nincsen. Az Impulzív rólunk szól, minket szólít meg és ettől különleges.
…

Panna – Három karácsonyom volt az Impulzívval

Pannával először egy közös interjú alkalmával találkoztam évekkel ezelőtt – kicsit sem „impulzív” körülmények között. Ugyanazt az embert szólaltattuk meg, ő tévés gyakornokként, én rádiós riporterként. Nem gondoltam, hogy egyszer lesz szerencsém főszerkesztői minőségben kérdezni, mi több, együtt dolgozni vele – de ez a nap is eljött, és mindkét részét imádom!

Mi volt a három legjobb pillanat a magazin első évéből, ami azonnal bevillan?
Az egyik a karácsonyi fotózás és interjú dr. Mokarrami Mohammad Alival és családjával. Imádom a karácsonyt, amelyből tavaly három is kijutott a különböző időpontontokra kerülő feladatok miatt, amelyeket nagyon élveztem. A másik, amikor elindult az Lélekmelegítők előadássorozat, s Jakupcsek Gabriella volt a vendég. Nem tagadom, számomra ő példakép is. Nagy élmény volt beszélgetni vele. A harmadik pedig (rövid szünet), hogy csatlakoztál a csapatunkhoz. Ezt már régóta szerettem volna!

Én köszönöm a lehetőséget! Készültem megkérdezni, hogy van-e példaképed, de ezt már tudjuk. Azt viszont nem, hogy miért éppen Jakupcsek?
Rám a „Ridikül” műsorral volt hatalmas hatással. Ami a legjobban megragadott, hogy nem riportokat készített, hanem beszélgetett, úgy ahogy csak ő tud. Rajta mindent láttam megvalósulni, amiről az egyetemen tanultunk.

Ebből kiindulva nem volt túl nagy a nyomás, amikor ki kellett menned a Kalocsai Színházban a színpadra és több száz ember előtt beszélgetni vele?
Őszintén mondom, hogy amikor a színpadra léptünk, már nem. Ebben biztosan közrejátszott az is, hogy annyira kedves és magabiztos volt, hogy az nekem is magabiztosságot adott.
…
A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/5. számában olvashatjátok el.
Fotó: Kesztyűs Attila