Gyermekkorom óta ismerjük egymást. Cserfes kislányként néptáncra jártam hozzá, majd a szalagavató táncot tanította be nekünk. Még ma is emlékszem a felszabadult, vidám hangulatú próbákra. „Vette” a nagyszájú fiúk ugratását, együtt nevettünk, sorra osztotta a puszikat és az ölelést, ami nem volt meglepő, hiszen ő Éva néni, mindenki „pótanyuja”. Egy igazi energikus nő, aki akkor is csinál valamit, amikor valójában nem csinál „semmit”. Hogy honnan szerzi ezt a sok energiát? Egészen eddig rejtély volt számomra…

Ismét egy új év köszöntött ránk. Hogyan összegeznéd a mögötted állót?
Nehéz volt, mert apukám nagyon beteg lett és ez mindenre rányomta a bélyegét. Szerencsére most már túl vagyunk ezen a nehéz időszakon és nem bánom, hogy vége van ennek az évnek. Bízom benne, hogy valami sokkal jobb vár rám az új esztendőben. Ettől függetlenül rengeteg dolog történt velem tavaly és mint mindig, most is ezeregy feladat talált rám.

Ez nálad egyáltalán nem meglepő.
Elég hiperaktív vagyok, ezért mindig csinálok valamit, még tévénézés közben is szívesen kötögetek vagy vasalok. Valószínűleg engem a sok feladat tart életben. Szeretem, ha állandóan be van osztva az időm, minden pillanatban és percben feladatom van. Soha nem szoktam nemet mondani, még akkor sem, ha nincs időm. Főleg, ha a munkámmal segíthetek másoknak, azt elvből elvállalom.

Mit hozol otthonról?
Apukám úgy nevelt bennünket, hogy mindent meg tudjunk oldani az életben. Ennek sok előnye van, mert így tudok tapétázni, parkettázni, ezért hozzánk nagyon ritkán jön szakember. Anyukámtól pedig a kézügyességemet örököltem, nem véletlen lettem éppen rajztanár. Szerencsére a gyermekeim is szeretik a kreatív dolgokat.

Mikor határoztad el, hogy a katedrára állsz?
Nagyon korán megfogalmazódott bennem. Már gimnazista koromban a táncról szólt az életem. Tóth Feri bácsitól rengeteget tanultam, nagy hatással volt rám. Egyszer nem tudta megtartani az óráját és megkért, hogy helyettesítsem. Élveztem a tanítást, már akkor sejtettem, hogy ez lesz az utam, bár még sok minden más is járt a fejemben. Néha bánom, hogy nem tanultam pszichológiát, mert a mostani munkámban nagy hasznát venném.  Viszont, ha anno a pszichológiát választom, lehet, hogy ma nem itt tartanék.
…
A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2017/9. számában olvashatjátok el.
Fotó: Kesztyűs Attila