Talán nem is gondolnánk, hogy a csecsemő érkezését követő gyermekágyas időszaknak milyen meghatározó szerep jut a cseperedő apróság és az őt váró család, különösen az édesanya életében. Ennek a csodálatos, ugyanakkor testet és lelket is próbára tevő életszakasznak a pszichés kihívásaira kerestünk megoldásokat korábbi cikkünkben Hajós Anett szakpszichológus, a Budai Termékenységi Centrum szakemberének segítségével. Akkor a szülésélményt, a baba világrajövetele utáni aranyórát és a kialakuló anyai szerepet kísérő lelki folyamatokra fókuszáltunk. Most, a beszélgetés második részében, a gyermekágyas időszakot gyakran beárnyékoló hangulatváltozások kapnak főszerepet, különös tekintettel a szülés utáni depresszióra, ugyanakkor az anya és apa kapcsolatában felmerülő nehézségek áthidalásához is segítséget nyújt a pszichológus.


– A baba születésével új időszámítás veszi kezdetét a család életében, és az alapjaiban megváltozott mindennapok bizony komoly kihívást jelenthetnek az újdonsült édesanya számára, ami a lelkiállapotára is hatással lehet. Milyen jellemzői vannak a frissen szült nők körében előforduló hangulatingadozásoknak?
– A szülést követő hangulatzavaroknak három fő típusát különböztetjük meg: a gyermekágyi szomorúságot vagy ún. post partum blue-t, a szülés utáni depressziót, valamint szülést követő pszichózist. A gyermekágyi szomorúság nagyon gyakori állapot, a frissen szült édesanyák 70-80 %-ánál előfordul. Leggyakrabban a gyermek világrajövetelét követő első tíz napban jelentkezik, és sírós, ingerlékeny hangulat, alvászavar, valamint nagy fokú lelki érzékenység jellemzi. Legfőbb ismertetőjegye maga a változékonyság: például a kismama euforikus boldogságérzése hirtelen sírógörcsbe csap át. A tünetek általában átmenetiek, és a beszélgetés, a lelki támogatás, valamint az anya felé irányuló empátia már önmagában megoldást jelenthet rá. Az esetek egy részében azonban szülés utáni depresszió is kialakulhat az édesanyánál, a gyermek születését követő pszichózis előfordulása pedig 0,1 – 0,2 %-ra tehető. Ennek tünetei a különböző érzékcsalódások és a realitáskontroll elvesztése. Mivel klinikai szempontból ez a legsúlyosabb hangulatzavar, amely a szülő nőt érintheti, ezért sürgős pszichiátriai ellátást igényel.
– Mikor mondhatjuk, hogy a gyermekágyi szomorúság szülés utáni depresszióba fordult át?
– Klinikai szempontból éppen a post partum depresszió (PPD) jelenti a legnagyobb problémát. Míg korábban csak 10-15%-ban fordult elő az újdonsült édesanyák körében, addig a fejlett országokban átlagosan 20%-ra emelkedett a gyakorisága. Leggyakrabban a gyermek világrajövetelét követő első hat hónapban alakul ki, de a kicsi kétéves koráig bármikor jelentkezhet. Tünetei megegyeznek az élet bármely más szakaszában észlelt major depresszió jeleivel, ugyanakkor nagyban nehezíti a felismerést, hogy ezek részben azonosak a szülés után gyakran tapasztalható általános panaszokkal, úgymint fáradtság, alvászavar és az étvágy megváltozása. További problémát jelent, hogy a post partum depresszióban szenvedő nők gyakran vonakodnak beismerni gondjaikat az anyaszerephez kötődő elvárások miatt, és nehezen kérnek segítséget a szenvedéseik enyhítésére, pedig súlyos szövődményként akár még öngyilkossággal és/vagy csecsemőgyilkossággal is számolni kell.
– Milyen tényezők segítik elő a depresszió állapotának kialakulását?
– Számos tényező ismert, amely megsokszorozza a perinatális depresszió előfordulását. Ezek biológiai (genetikai és hormonális), valamint pszichológiai faktorok, melyek az anya szociális hátteréből és életmódjából adódhatnak. A depresszió iránti fogékonyság tehát multifaktoriális: genetikai hajlam alapján alakul ki, de környezeti tényezők hatására. Fontos biológiai „jelző” lehet a premenstruációs szindróma (PMS), mert az ebben szenvedő nőknek akár 5-6-szor nagyobb az esélye arra, hogy életük során súlyos depressziós epizódot élnek át, ugyanakkor az anyai anamnézisében szereplő pszichiátriai betegségek (korábbi szorongás, depresszió) a legfőbb előrejelzői a PPD-nek. A legerősebb kockázati tényező pedig az, ha a terhesség alatt és azt megelőzően is fennállt a kismamánál depresszió vagy szorongás.


– Említetted az édesanya szociális hátterének és életmódjának fontosságát a kórkép kialakulásában. Milyen rizikófaktorok kapnak ebben szerepet?
– A legjelentősebbek közé tartoznak az anya kora gyermekkori kedvezőtlen életeseményei, kötődési nehézségei, korábbi pszichopatológiás, vagyis kezelést igénylő pszichés problémái, valamint önbizalomhiánya, törékeny önbecsülése vagy a viselkedésében megjelenő asszertivitáshiány. Azok a kismamák, akinek saját anyjukkal való kapcsolata problémás, veszélyeztetettebbek a szülés utáni depresszió tekintetében, de ugyanez igaz az egyedülálló, rosszabb anyagi körülmények között élő nőkre is. További meghatározó elem lehet, hogy a várandósság nem kívánt vagy nem tervezett volt, esetleg a terhesség alatt pszichés problémák jelentkeztek az édesanyánál, például, ha terhességi szorongás vagy szülési komplikáció (pl. veszélyeztetett terhesség, császármetszés) lépett fel nála. Fontos megemlíteni még a csecsemő nehéz temperamentumát, az anyánál fennálló tartós alváshiányt, a gyermekgondozással járó stresszt, illetve a kismama és/vagy mások által támasztott irreálisan magas elvárásokat. Az anya-gyermek kapcsolat problémái, valamint a párkapcsolati nehézségek is hozzájárulhatnak a PPD kialakulásához. A szülők kapcsolati minőségének meghatározó szerepét ugyanis a szülés utáni depresszió előfordulásában számos megfigyelés igazolta: közöttük feszülő konfliktusok és a férj érzelmi instabilitása erős veszélyeztető tényezőnek bizonyult. Meghatározó faktor lehet még a kismama egyedülállósága, valamint az életében időközben bekövetkező súlyos stresszt kiváltó esemény, illetve a szociális támogatás hiánya is.
– Melyek azok a körülmények, amelyek megtapasztalásakor érdemes szakemberhez fordulnia az újdonsült édesanyának?
– Ha a szülés utáni időszakban úgy érzi, hogy az új szerephez való alkalmazkodás nem várt kihívások elé állítja, illetve ha a szülést követő időszakban (akár a gyermek kétéves koráig) hosszasan levert, rosszkedvű, feszült, ingerlékeny, sírós és kétségbeesett, valamint képtelen az örömre, és úgy érzi, hogy nem tudja ellátni a kicsit. Akkor is szükséges szakember segítségét kérni, ha a kisgyermekes életformával járó tünetek, mint fáradtság, kialvatlanság, felborult napirend, éjszakázások mellett a korábban felsorolt pszichés tényezők is fennállnak. Árulkodó jel az is, ha az anyában eluralkodik az önvád, a bűntudat és elkeseredettség, és mindezek mellett a házastárs, a családtagok, a barátok, valamint sorstársak támogató jelenléte sem szünteti meg a problémát.
– Milyen konkrét tünetek alapján állítható fel a gyermekágyas depresszió diagnózisa a kismamánál?
– Csak bizonyos kritériumok teljesülése esetén, illetve több jellegzetes testi és lelki tünetegyüttes fennállásakor beszélhetünk a kórkép meglétéről. Ilyenek az édesanyánál megjelenő állandósult, lehangolt, elkeseredett, reménytelen, sőt aggódó és kétségbeesett állapotok. Alaphangulattá válhat nála az üresség érzésével teli pesszimizmus, az örömre való képtelenség és a szeretetérzés hiánya, melyek érdektelenséggel társulnak. A gondolkodása lelassul, ezért nehézzé válik számára a koncentráció és a döntéshozatal. Gyakran nyugtalan vagy ingerlékeny, alvászavar gyötri, az étkezésére pedig a súlyos étvágytalanság, vagy nem ritkán éppen a falánkság jellemző. A mindezek hatásából fakadó csökkent energiaszint miatt mindennapos nála a fáradtságérzés, valamint a fizikai lelassultság. Megjelenhet a tehetetlenség érzése és az önvád, sőt az ebből eredő halálvágy is, így az öngyilkosság gondolata.
– Ezeknek a súlyos tüneteknek a megjelenése tehát már mindenképp szakember segítségét igényli. Tehetünk valamit a megelőzés érdekében?
– A kívülről érkező megfelelő támogatás – mint a családi segítségnyújtás, tehermentesítés, a segítő beszélgetések, a védőnői konzultáció, a relaxáció, stb. – jó eséllyel megelőzheti a PPD kialakulását. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy bizonyos helyzetekben már szakszerű segítséget kell kérni, mert a kialakult tünetek szükségessé teszik a szakemberrel történő konzultációt, pszichoterápiát. Pszichológusként ugyanis azt tapasztaljuk a terápiás gyakorlatban, hogy a perinatális depresszió nagyon gyakori jelenség, így az ezzel küzdő édesanyáknak mindenképp szakszerű támogatást kell kapniuk, mert önmaguk és a gyermekük érdekében is kiemelten fontos, hogy a lehető leghamarabb megfelelő ellátásban részesüljenek. A post partum időszakban megjelenő tüneteket tehát nem szabad elbagatellizálni, és ha a kismama úgy érzi, hogy bármilyen szempontból nincs jól, merjen bátran segítséget kérni, hiszen így van a legnagyobb esély arra, hogy az állapota javuljon. Amennyiben a pszichoterápia sem szünteti meg a tüneteket, akkor megfelelő pszichiátriai kezelésre is szükség lehet.


– Milyen segítséget tud nyújtani egy szakember a szülés utáni depresszióban szenvedő anyának?
– A biológiai (gyógyszeres) és pszichológiai megközelítések egyaránt hatékony terápiát jelenthetnek. Gyógyszeres és/vagy kombinált (gyógyszeres és pszichoterápiás) kezelés esetén pszichiáter szakorvos bevonása szükséges, mert csak ő kezdeményezhet gyógyszeres kezelést. Ez a módszer viszonylag gyorsabban hoz eredményt, mivel helyreállítja a kismama szervezetében felborult kémiai egyensúlyt, ám a probléma okát nem szünteti meg. A szerepkonfliktusok feloldásához, az újfajta pszichés egyensúly megtalálásához pszichológiai tanácsadás/pszichoterápia is szükséges. Ha enyhébb fokú a depresszió, és nincs szükség gyógyszer alkalmazására, akkor pszichológus vagy pszichoterapeuta segíthet a depresszióval küzdő édesanyának.
– Hogyan tud felkészülni a kismama, hogy lelkileg egészségesen várja a babája érkezését?
– A gyermek és az anyaság utáni vágy lélektani értelemben nem egy egységes vonulat, mert a női szerepvállalásban és az anyává válás folyamatában sok elakadási lehetőség rejtőzik. Különösen fontos ezeknek az érzelmi rezdüléseknek a rendbetétele akkor, amikor a vágyott és tervezett terhesség időszaka elérkezik. A gyermekvállalás lélektani értelemben egyfajta krízisszituáció, amely éppúgy magában hordozhatja a nő személyiségfejlődésének nagy lehetőségét, mint a szorongások megjelenését az életében. A pszichés munka, vagyis a pszichológiai tanácsadás és pszichoterápia sokat segíthet abban, hogy a kismama számára átélhető legyen az egészséges anyaságra való lelki felkészülés.
– Ebben a nehéz élethelyzetben nem feledkezhetünk meg az édesapáról sem. Gyakran hallani, hogy a kezdeti időszakban kirekesztve érzi magát a családi egységből az anya-baba páros szoros köteléke miatt.
– A szülői és házastársi szerepek (apa-anya és férj-feleség szerep) összeegyeztetése nem mindig könnyű, és gyakran okoz kisebb-nagyobb zavarokat a házasságban. A gyermek születését követő változások kétségtelen tehertétellel járnak. Ez abból az egyszerű tényből adódik, hogy megváltozik a családi struktúra: a kicsi érkezése előtt minden interakció a férj és a feleség alkotta diádban rendeződött, most viszont a hármójuk által létrehozott közösségben már számos olyan interakció van, amelyből valamelyikük kimarad. Valóban ismert jelenség, hogy az első gyermek születése után a fiatal édesapák nemegyszer arról számolnak be, hogy a párjuk már nem foglalkozik velük, mert kizárólag a babának szenteli a figyelmét és a szeretetét, ezért átmenetileg szinte teljesen megfeledkezik a feleség szerepéről. Emiatt aztán a férj, akinél az apaszerep ritkán kerül hasonló mértékben előtérbe, valósággal féltékeny lesz az újszülöttre, az újdonsült édesanya pedig a párja értetlenségét és önzését kifogásolja ebben az új élethelyzetben. Az kismama számára természetesen a kicsi szerető gondozása és táplálása a legfontosabb. Ez a szükségszerű és szoros biológiai kötődés jutalomértékű a számára, ugyanakkor kevesebb időt és szabadságot hagy neki arra, hogy az egyéb feladatait is ellássa. Az édesapa gyakran a legjobb akarattal is mellőzve érezheti magát ebben a helyzetben, és természetesen szégyelli, hogy ezt akár önmagának bevallja. A házasság kezdetén jelentkező feladatok mellé tehát egy sor újabb adódik, így átmenetileg kibillen az a házastársi egyensúly, amelyet a pár előzőleg kialakított.
– Mit tehetnek a házasságuk egyensúlyának visszaállítása érdekében?
– A párnak érdemes előre felkészülnie ezekre a nehézségekre, és akár számba vennie a lehetséges megoldási stratégiákat. Néhány kellemetlenség könnyen elhárítható, ha mindketten őszinték a saját igényeiket illetően, és bevallják, ha valamiből elegük van, vagy egy kis szünetet szeretnének. A partner megbecsülése különösen fontos ebben az időszakban. Ha például az apa megfelelően bevonva érzi magát, akkor kompetensként éli meg a saját szerepét a kialakuló új, családi közösségben, nem pedig mellőzött, kirekesztett félként. Éppen ezért érdemes őt támogatni abban, hogy megtalálja a helyét a baba körüli gondozási feladatokban. Kulcsfontosságú az is, hogy a pár próbálja megóvni a kettejük közti intimitást (nem csak szexuális értelemben), mert akkor kevésbé érzik magukat férfiként illetve nőként mellőzöttnek. Kérhetik a család segítségét abban, hogy ne csak szülőtársként legyen idejük egymásra, hanem, ha csak alkalmanként is, de kimozdulhassanak, mert így már nem csak a szülőségről fog szólni az életük. Elengedhetetlen a direkt és őszinte kommunikáció közöttük – nem érdemes a másik fél gondolatolvasási képességében reménykedni –, hogy az érzéseiket, valamint az ezek nyomán fellépő szükségleteiket konkrétan kimondják.


– A pici érkezésével a pár úgy érezheti, hogy felborult az egész életük. Mi okozhat ekkor komoly párkapcsolati feszültséget?
– A gyermektelen fiatal pár az első gyermeke érkezésével jut el az életciklusának abba a fázisába, amely a szülővé válást, a csecsemős család megszületését jelenti. A házastársi kapcsolatuk fejlődését különösképpen befolyásolja ez az időszak, hiszen gyökeresen megváltoznak az életkörülményeik, teljesen átalakul az addigi életmódjuk, a mindennapjaik rendszere – új feladatok és gondok adódnak. Ez tehát hatalmas lépés a számukra, mégpedig a szülői szerep megtanulásának gyakorlóterepén, miközben minden megváltozik körülöttük. Komoly szerepváltást élnek meg: a férfinek/férjnek az apai szerepét, a nőnek/feleségnek pedig az anyai szerepét kell kialakítania és beépítenie a személyiségébe – vagyis a házastársi szerepük mellé a szülői szerepet is felvenni. Miután a nyugati társadalmakban általában kis, nukleáris családokban nőnek fel a fiatalok, ezért kevés olyan pár akad, akiknek tapasztalatuk lenne egy csecsemő gondozásában. Ebből következően egész sor új feladattal szembesülnek, amikor gondozniuk kell a gyermeküket. Gyakorlati tapasztalat híján érdemes akár közösen felkészülni ezekre a feladatokra, ismereteket gyűjteni, és igény szerint babagondozási tanfolyamon is részt venni, hogy friss szülőként csökkenthető legyen az inkompetenciaérzésük. Azok életében, akik sikerrel veszik a házasságuk kezdeti fázisában felmerülő akadályokat, és megtanulják szabadon kifejezni az érzéseiket, gondolataikat, valamint az új feladataikhoz is egymást kölcsönösen segítő módon tudnak alkalmazkodni, rövidesen kialakulhat egy újfajta egyensúly.
– Milyen gyakorlati tanácsokat érdemes követnie az újdonsült szülőpárnak?
– Megváltozott élethelyzetük miatt a háztartási és egyéb feladatok ellátásában szükségszerű, hogy máshogyan priorizáljanak, és változtassanak a munkamegosztáson. A rugalmasságon és nyílt kommunikáción nagyon sok múlik ekkor. A pénzzel és az idővel való gazdálkodásnak is új megvilágításba kell kerülnie, ugyanis a család pénzügyi forrásai általában csökkennek ilyenkor, mert az anyának egy időre fel kell adnia korábbi állását, az apának pedig lehet, hogy kiegészítő kereset után kell néznie. Gyakori, hogy a nők nehezen élik meg a férjükkel szembeni kiszolgáltatottságot, hiszen ők most nem tesznek hozzá a család megélhetéséhez. Érdemes ezt tudatosítani magukban, és olyan keretek közé helyezni a dolgokat, melyekben senkinek nem sérül az önérzete. Előfordul, hogy a gyermekvállalással járó hosszú távú elköteleződés „életfogytig tartó” mivoltával csak a szülés után szembesül a pár egyik vagy mindkét tagja. Azonban a helyzethez való alkalmazkodással, a szereptanulással, a kompetenciaérzés erősödésével egy idő után egyre kevésbé látszik majd fenyegetőnek a helyzet, és a szülőpár számára „kitágul a horizont”. Mivel a szükségletek és követelmények ütközése okozza a legnagyobb stresszt az életükben, ezért a mindennapokban nagyon fontossá válik a tudatosság, a tervezés, a nyílt kommunikáció, és annak a felismerése, ha támogatásra van szükségük – akár a családi, baráti körből vagy pedig külső, fizetett segítség (bébiszitter) formájában. Tehát kölcsönös megértés és engedmények szükségesek a pár részéről, mert a szülői és házastársi szerepeik (apa-anya és férj-feleség) összeegyeztetése nem mindig könnyű, és gyakran okoz kisebb-nagyobb zavart a házasságban. A fokozott kooperáció, a másik szempontjainak és véleményének figyelembevétele és gyakoribb elfogadása ideális a szerepkonfliktusok elsimítása érdekében.
– Az édesanya elsődleges szerepe tagadhatatlan az új család összekovácsolódásában. Mi jelenti számára a legfontosabb védőhálót ennek a kulcsfontosságú feladatnak az ellátása közben?
– Egyértelműen a család, a barátok és az ismerősök érzelmi és szükség esetén anyagi támogatása. Különösen meghatározó szerep jut ebben a szűkebb családnak és magának a szülőpár közötti kapcsolatnak. A családtagok vagy a baráti kör támogató jelenléte és a partner segítő, megértő együttműködése során az édesanya jelentős mértékben tehermentesíthető, amely komoly védőfaktort jelent számára a szülés utáni depresszió kialakulásával szemben.