„Az ember nem attól gazdag, amije van, hanem attól, amit adni képes.” – olvasom az előtérben, míg Péterné Hacsi Ágotára, a sok éves tapasztalattal rendelkező szakgyógytornászra várok. Kedves mosollyal, jó ismerősként fogad – két éve már jártam itt a kisebbik lányommal. Szerencsére nekünk nem volt szükségünk a Dévény-tornára, mégis érdekelni kezdett a módszer, amelyről egyre többet hallani, erről kérdeztem a bajai szakembert.

– Ez a módszer miben más, mint a gyógytorna?
– Mind elméletében, mind gyakorlatában eltér minden eddigitől, mert egy gyökeresen új szemléletre épül, gyakorlati tapasztalatok alapján. A lényege az, hogy az izmok nyújtott, feszített helyzetében, gimnasztika közben kezelünk, masszírozzuk át az izmokat. Nem azt erőltetjük, amire a gyermek magától nem képes, hanem egy speciális technikával stimuláljuk az idegrendszerét és helyreállítjuk az izomzatának a normál állapotát, így képessé tesszük őt a szabad mozgásra.
– Milyen problémával fordulnak hozzád?
– A kezelést a rehabilitáció különböző területein alkalmazhatjuk, felnőtteknél és gyerekeknél egyaránt. Megkeresnek baleseti sérülésekkel, reumás megbetegedésekkel, neurológiai eredetű bénulásokkal, illetve testtartási rendellenességek vagy izomfájdalmak megszüntetése, korrigálása miatt. De elsősorban csecsemők mozgásfejlesztésével foglalkozunk. A babákat tetőtől talpig kezeljük, minden apró izombehúzódást, bőrredőt, rendellenes ízületi helyzetet megpróbálunk normalizálni. A gyerekek mozgásfejlődésében a törzs és nyak izmainak kiemelt szerepe van. A szülőknek is leginkább az tűnik fel, ha a pici nem tartja a fejét vagy tartósan egy irányba fordítja, esetleg az arca, koponyája is deformálódik. Ezért ezeket a területeket alaposan átkezeljük, ha szükséges még a szájüreget is.
– A szájüreget?
– Igen, ha nyelési vagy szopási problémák, nagyobb gyerekeknél pedig rágási, beszédfejlődési eltérések vannak.
– Dévény Anna hogyan jött rá erre a módszerre?
– Húszévnyi neurológiai gyógytorna és azzal párhuzamos művészi torna tanítása után, 1976-tól kezdte azt a munkát, amely a módszer kidolgozásához vezetett. Negyven évig folyamatosan csiszolta a technikát. Panni néni két szakmában is dolgozott: a gyógyító mozgásban és az esztétikus testképzésben. Ezek a gyakorlati tapasztalatok összegződtek és szűrődtek le a módszerében. A neurológián felnőttekkel foglalkozott, de jártak hozzá gerincferdüléses, tartáshibás gyerekek is. Az ő tornáztatásuk közben jött rá arra, hogy zsugorodott izmokkal és inakkal lehetetlen helyes mozgást kivitelezni, ezért az izomzatba „bele kell nyúlni”, ugyanis önerőből nem képes a mozgás mechanikai akadályait leküzdeni. A gyógytornát és a művészi tornát ötvözve próbálta őket nyújtani, hogy megszüntesse a feszes tartást. Először felnőtteknél, majd csecsemőknél is alkalmazta a módszert.
– Felnőtteknél is működik?
– Igen, ugyanis a Dévény-módszer bármely életkorban sikeresen alkalmazható, ha valakinek a mozgása valamilyen okból korlátozott.

– Vannak, akik szégyellnek szakemberhez fordulni, vagy egyszerűen nem fogadják el, hogy probléma van a gyermekükkel. Hogyan lehet meggyőzni a szülőt arról, hogy merje ezt a módszert választani?
– Ha a szülőben felmerül, hogy a gyermeke az átlagtól eltérően fejlődik, mindenképpen kérje orvos, védőnő vagy gyógytornász segítségét. Ha hozzánk fordulnak, felmérjük a kisgyermek mozgásállapotát, és ha eltérést tapasztalunk, javasoljuk a kezelés mielőbbi megkezdését. Részletesen elmagyarázzuk a fennálló elváltozásokat, hogy milyen letapadások és rossz ízületi helyzetek figyelhetők meg, illetve ezek hatását a kicsi későbbi mozgásfejlődésére. Az időben alkalmazott terápiával ugyanis megelőzhetők az esetleges későbbi koordinációs, egyensúlyi, illetve mozgás- és beszédproblémák.
– Sokan azt gondolják, hogy a gyermek majd „úgyis kinövi” a problémát. Ezek olyan dolgok, amik idővel maguktól is javulnak?
– Nem, viszont az időben megkezdett kezeléssel az esetek 80%-ában maradvány tünetek nélkül tudjuk korrigálni az eltéréseket és lemaradásokat. A súlyos eseteknél teljes gyógyulást sajnos nem tudunk elérni, de az állapot javulását elősegíthetjük. Ha csak várunk, hogy a gyermek idővel kinője a problémát, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy később óvodás vagy iskolás korában már sokkal nehezebben tudjuk majd megtanítani ugrani, szaladni, vagy leszoktatni a lábujjhegyen járásról.
– Teljesen egészséges babát is szoktak hozni hozzád vinni, csak azért, hogy ránézz, és a szülő megnyugodhasson, hogy minden rendben van vele?
– Igen, főleg olyanok, akik már korábban jártak hozzám kezelésre a nagyobb testvérrel. De természetesen bárki megkereshet, hogy felmérjem a gyermeke mozgásállapotát.
– Ha egy kisgyermek már meggyógyult, akkor vele milyen gyakran ajánlott jelentkezni? Egyáltalán szükség van későbbi ellenőrzésre?
– Általában nem szükséges, de ha valamilyen probléma mégis felvetődik a későbbiekben, akkor igyekszem azt megoldani, vagy egy másik szakembert ajánlani.
– Hogyan viselik a gyerekek a kezelést?
– Általában sírnak. A kezelés közbeni sírás nagy része azért van, mert a picik le vannak fogva, és nem az történik, amit ők szeretnének, ráadásul egy idegen kéz foglalkozik velük. Az első egy-két alkalommal jobban sírnak, de a szülőket próbálom megnyugtatni, hogy ne ijedjenek meg, mert a torna rövid időn belül eredményt hoz.
– Te miért döntöttél úgy, hogy megtanulod ezt a módszert?
– A saját gyermekem miatt. Bence koraszülött volt, a 34. héten jött a világra, és bár semmilyen komolyabb problémája nem volt, mégsem fejlődött – nem tartotta a fejét, nem tudott forogni. 11 hónapos volt, amikor eljutottunk vele Panni nénihez, akivel megkezdtük a Dévény-tornát, és 2 éves volt, mire megtanult járni.
– Személyesen Dévény Anna foglalkozott a fiaddal?
– Igen, természetesen. Minden gyermeket Ő vizsgált meg, később pedig egy pécsi gyógytornászhoz jártunk fejlesztésre. Én ezek után, 1998-ban kezdtem el a másoddiplomás szakgyógytornász képzést.
– Sok fényképet őrzöl a kezelt gyerekekről. Úgy tűnik, hogy nagyon hálásak neked a szülők.
– Igen, és ez nagyon jó érzés. Sokakkal találkozom a városban is, és jó látni, hogy rendben vannak.