Bizonyára vártad már, hogy folytatódjon beszélgetésünk Tornai Ildikó dúlával, aki két epizóddal ezelőtt személyes szülésélményéről mesélt nekünk. Történetét ott hagytuk abba, amikor elmesélte, hogy negyedik gyermekének világrahozatala olyan katartikus élmény volt számára, hogy eldöntötte: dúla lesz!
Ildikót ez alkalommal is a Női Lét-sorozat állandó moderátora, Gillich Panna főszerkesztőnk kérdezi többek között egyéni motivációiról, terveiről, valamint a papírformáról és az időnként mindent átrajzoló valóságról. Arról is hallhatunk, hogy miképp tudja egy dúla támogatni a gyermeküket váró nőket a szülésre való felkészítésben, majd vajúdáskor a szülőszobán, illetve az azt követő gyermekágyi időszakban. Mi több, szó esik az apákról is, ahogy a dúla-bába fogalomzavarról, meg azokról a bizonyos sztereotípiákról.
„Felelőtlenség! Ez csak a te kényelmedről szól! Gondolj a babára! Mi lesz, ha valami baj történik?” – hogy csak néhányat említsünk azokból a jellemző kérdésekből és prekoncepciókból, melyek szinte gondolkodás nélkül elhangzanak egy beszélgetés során, ahol a leendő anyuka bejelenti: otthon szeretné világra hozni gyermekét. Az aggályok és félelmek kibuggyanása persze nem alaptalan, és nem is feltétlenül okolható érte az, akiből előtör egy olyan kultúrában, ahol a szülés és a kórházi szülőszoba máig a borsó meg a héja. Mi több, a fent idézettek közül több, a kismamában is megfogalmazódik. Ezért kell tájékozódni, mérlegelni, majd hozni egy felelős döntést, ami akár egy életre megváltoztathat – ahogy történt ez vendégünk esetében is.
Részlet a beszélgetésből:
– Az otthon szülésed élményének hatására lettél dúla. Eredetileg nem is gondolkodtál ebben a hivatásban?
– Nem, de talán nem is árulok el túl nagy titkot, ha azt mondom, hogy a ma Magyarországon dolgozó dúlák kilencvenkilenc százaléka nem tizennyolc éves korában döntött a hivatása mellett, ahogy én sem. Általában valamilyen, az életünkre kiható élmény hatására határoztuk el magunkat, aminek ez az utórezgése. Esetemben ez az élmény a saját szülésem volt.
– Van előtted szakmai példakép?
– Ilyen szempontból is rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan dúla volt jelen a szülésemnél, aki számomra tényleg etalon. Ő adott nekem mintát arról, hogyan lehet gyönyörűen, támogatóan és ítélkezésmentesen jelen lenni egy várandós nő döntései, választásai mellett, majd a szülésénél és végül a gyermekágyi időszakában. Ő egyébként jelenleg is aktív a városban, ahol élek, és szerencsés vagyok, hogy egymással dolgozhatunk.
– A dúlalét azt jelenti, hogy szinte a fogantatás pillanatától jelen vagy a kismama életében, ha jól sejtem?
– Ha definiálnom kellene, hogy ki a dúla, akkor azt mondanám, hogy egy olyan személy, aki a várandósság, a szülés és a gyermekágy alatt érzelmi, fizikai és informatív támogatást ad a nőnek. Az természetesen minden anyánál máskor dől el, hogy mikortól szeretne élni ezzel a lehetőséggel, és az sem tragédia, ha csak a 32-33. héten jön rá arra, hogy jól esne neki ez a fajta támogatás. Tény viszont, hogy minél hamarabb, annál jobb! Olyankor ugyanis több időnk van a megismerkedésre, a feltétlen bizalom kialakítására, és az olyan lelki, érzelmi mélységekbe való alámerülésre, amely megalapozza ezt a bizalmat.
– Te tulajdonképpen szárnysegéd vagy…
– Én azt szoktam mondani, hogy egy serpa vagyok.
