Mostani ajánlóm eltér a megszokottól, igaz, hogy maga a könyv sem a szokványos kategóriába tartozik. Az írónő, Amy Edmondson ugyanis a Harvard egyetem egyik neves professzora, így a kötet elolvasása igazi kihívást jelentett. Bevallom többször is próbára tett… A felénél járhattam, amikor visszaolvastam a jegyzeteimet a „mi fog ebből kisülni?!” felkiáltással. Ekkor azonban rájöttem, hogy most én is azt csinálom, amiről Amy Edmondson írt! Ismeretlen terepre tévedtem, és próbálom az olvasásélményemet átkeretezni, nem pedig kudarcként megélni. Tartsatok velem, most vágjunk bele együtt, és öleljük keblünkre a kudarcot!

A jóféle rossz című könyv megmutatja nekünk a kudarchoz való viszonyulás elméleti és gyakorlati oldalát, miközben eszközt kínál annak örömtelibb megéléséhez a munkában és a magánéletben. A mindennapok során érnek bennünket kisebb-nagyobb csalódások, sikertelenségek, amiket megpróbálunk a magunk módján kezelni. Az esetek döntő többségében azonban önostorozás a vége: a megint nem csináltam jól, nem figyeltem eléggé, bennem van a hiba. és velem van a baj kezdetű mondatok mindannyiunk számára ismerősen csengenek. Az átlagos emberi természet ilyen: önhibáztató, mert „a kudarc fájdalma a legegyszerűbb tevékenységünk során is sokkal erősebb, mint a sikeren érzett öröm”. A kötet mindennapi példákon keresztül világít rá arra, hogy nem minden sikertelenség feltétlenül rossz, és legfontosabb alaptétele, hogy „el kell fogadnunk önmagunkat, esendő emberi lényeket, és ebből kell kiindulni”.

Már a könyv legelején világossá válik számunkra, hogy a kudarcnak többféle típusa van, és annak érdekében, hogy átkeretezhessük, fel kell ismernünk, hogy éppen melyikkel van dolgunk, és abból, mit tanulhatunk. Ahogyan az író fogalmaz: „…a jó kudarc tudománya a pontos diagnózissal kezdődik”. Először is különbséget kell tennünk a hiba és a kudarc között, mert ezeket a fogalmakat hajlamosak vagyunk szinonimaként használni. „Ha ismeretlen terepen valamit elrontunk […], az kudarc. Hibáról csak akkor beszélhetünk, ha rendelkezésünkre áll a tudás, amivel elkerülhető.”

Akkor most ismerkedj meg az egyes kudarctípusokkal.

Az intelligens
„…nem okoz szükségtelen kárt, viszont hasznos, előrevivő tudást eredményezhet.” Az innováció szükségszerű velejárója, hiszen a veszteségekből tudás születhet. Miről ismered fel ezt a kudarctípust? „…Ismeretlen terepen történik, értékes cél elérése érdekében, megfelelő felkészülés és kockázatcsökkentés mellett.” Elég szárazon hangzik, ugye?! Egy gyakorlati példa azonban máris közelebb hoz a sikertelenség ezen formájának megértéséhez. Talán hallottad már Thomas A. Edisonnak, az izzó feltalálójának elhíresült mondását: „Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható.”

Így már sokkal érthetőbb a dolog. Te is így gondolod?

Az alapvető
Ismerős terepen találkozol vele, tehát mindennapi. Ez az a kudarctípus, ami segít elfogadni, hogy sikertelenségek márpedig előfordulhatnak. Okai a figyelmetlenség, a hanyagság, a kialvatlanság és a túlzott magabiztosság. A legtöbb közlekedési baleset alapvető kudarc eredménye. Biztos hallottál már hasonló mondatokat: „mit nekem az a két pohár bor”, „pont eleget aludtam, látom a sávokat”. Azonban az esetek nagy részében sajnos kiderül, hogy hősünknek túl nagy volt a szája, és valójában nem kellett volna egy pohár bort sem meginnia, ahogy valószínűleg az is igaz, hogy nem aludt eleget.

Mit tehetsz az alapvető kudarc ellen?

A szerző így fogalmaz: „Barátkozzunk meg azzal, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek és sebezhetetlenek”. Durván hangzik, ugye? Azért mégiscsak megpróbálhatnánk, mert ez a kudarctípus könnyen elkerülhető.

Viszont, van egy jó hírem, ennél a kudarcnál még az is előfordulhat, hogy siker lesz belőle. A könyv egy kedves kis történettel világít rá erre. Egy fiatal kínai séf „… főtt osztrigát szolgált fel, és nem szándékozott ezen változtatni, mígnem 1888-nak azon a sorsdöntő napján véletlenül túl sokáig hagyta lassú tűzön főni az osztrigát, és mire odanézett, ragacsos barna massza maradt belőle. Azért megkóstolta, és kitűnőnek találta”. Így született meg az osztrigaszósz. Ez az egyszerű konyhai malőr gasztronómiai újítást eredményezett.

Az összetett
Mindig több okra vezethető vissza, vagyis, amikor sok olyan apróság összeadódik, ami önmagában, külön-külön nem jelentős, de együtt akár végzetes is lehet.

A kötet egy, a sajtóban is elhíresült példát hoz fel az összetett kudarc könnyebb megértéséhez. A Rozsda című amerikai film forgatásán elsült egy fegyver, ami az operatőr halálához vezetett. A végzetes lövést leadó színész egyben a film producere is volt: Alec Baldwin. „Az esetet követő vizsgálat kiderítette, hogy a helyszínen használt fegyverekre vonatkozó biztonsági előírásokat nem tartották be pontosan.” Aznap nem ellenőriztek le minden egyes töltényt. „Tovább rontott a helyzeten, hogy egy héttel korábban a fegyver kétszer is »véletlenül elsült«.”

Mit tehetsz az összetett kudarc ellen?

Figyelj a korai jelekre, és használd ki a helyreállítás lehetőségét. Miért fontos ezekre az apró motívumokra odafigyelni?! Mert időt adhatnak arra, hogy megelőzd a bajt. Gondolj csak a fent említett forgatáson „véletlenül elsült” fegyverre.

Most, hogy már nagyon profin be tudod azonosítani a kudarctípusokat, ismerj meg néhány egyszerű technikát arra, miként fordíthatod a sikertelenséget a hasznodra, és hogyan tanulhatsz belőle. A kudarc és a tanulás kettőse ugyan kissé paradoxul hangzik, de leginkább amiatt, mert nem úgy szocializálódtunk, hogy „…tudatosan szembenézzünk a kudarccal”. „Csak azt kell megtanulnunk, hogy a tanulás többet ér, mint a tudás.” Mit jelent ez?! Nézz szembe a sikertelenséggel, hogy megtudd, mire figyelmeztet, és mit tanít neked.

Keretezd újra!
Az egyik legerősebb keretet a rögzült és a fejlődésfókuszú szemléletmód közötti különbség adja. „Rögzült szemléletmóddal kijelenthetjük: »nem vagyok jó matekból, és kész, meg sem próbálok javítani rajta«. Fejlődésre fókuszálva, viszont azt mondjuk: »nehéz a matek, de ha figyelek és kérdezek a hibáimmal kapcsolatban, rájövök, mitől mehet jobban«.”

Valóban egyszerűbb azt mondanod, hogy neked ez nem megy, inkább elengeded az egészet, minthogy energiát fordítanál rá és foglalkoznál vele. De míg az első esetben megmaradsz a kudarcnál, a másodikban a javadra fordíthatod a sikertelenséget.



Állj le! Kérdőjelezd meg! Válassz!
Fontos, hogy tarts egy kis szünetet. Lépj hátra egyet, és szemléld onnan a helyzetedet. Most kérdőjelezd meg. Fontos, hogy azt lásd, mi mindent megtettél eddig, és ne azt, hogy mit kellene még tenned. Végül pedig, válassz! Azt az utat, ami segít, ami előbbre vihet.

Útravalóul még két megszívlelendő gondolatot szeretnék átadni neked a könyvből, amely megragadott.

„Ha sok időt töltünk a közösségi felületeken, azt kockáztatjuk, hogy a saját életünket csődnek látjuk a mások szerkesztett életéhez képest.” Ez egy nagyon erős mondat, és rengeteg igazság van benne. Személyes kudarcaink talán egyik leggyakoribb okozója a közösségi média. Ömlik ránk a megfilterezett valóság, és ha nem vagyunk tudatos „fogyasztók” az internet világa elhiteti velünk, hogy nem vagyunk elég jók.

„Mára több, mint ezer tanulmány […] bizonyította, hogy azok a csapatok érnek el jobb eredményeket, amelyek nagyobb pszichológiai biztonságot élveznek munka közben. Hogy miért van ez így? Mert a pszichológiai biztonság abban segít, hogy az egyén nagyobb személyes kockázatot vállaljon, amire pedig szükség van a jobbnál jobb eredményekhez… Ha az emberek pszichológiailag biztonságos környezetben dolgoznak, tudják, hogy ott kérdezni és ötletekkel előállni üdvözlendő, a tévedéseket és a kudarcokat pedig meg lehet vitatni. Az ilyen munkahelyen a munkavállaló nem görcsöl azon, hogy ki mit gondol róla, hanem a munkájára koncentrál, mert tudja, hogy ha tévedne, az sem jelentene végzetes csapást a karrierjére.”

Ezzel a gondolattal úgy érzem, hogy a kör bezárult. Be kellett látnom ugyanis, hogy a szocializációnknak sajnos nem része a kudarc megfelelő módon való kezelése. Emiatt nagyon sokan nem mernek új dolgokba belevágni, mert tartanak a saját, de főként a környezetük reakciójától. Mi történik majd, ha nem sikerül, ha kudarcot vallok?! – kérdezzük időről időre. Nos, ilyenkor álljunk meg egy pillanatra, és mondjuk el bátran magunknak, hogy: Semmi. Mert a boldogulásunk azzal kezdődik, ha elfogadjuk az esendőségünket, hiszen a kudarc is az élet része, és elsősorban rajtunk áll, miként kezeljük azt.

Fotók: Panna