Az éjszaka leple alatt egy szeszélyes áprilisi szél tévedt Rómába – megtáncoltatott minden útjába kerülőt, belekapott a lugason felejtett ruhákba, és kiseperte az utcákat. Minderre reggel, a zsalugáter kinyitása után következtettem, miután megpillantottam a virágládák alatt tornyosuló sziromtakarót. Csak álltam ott a teraszon… Volt ebben a látványban valami tragikus, mégis ahogy az a tarka fátyol beborította a követ, nem lehetett nem megtalálni benne a szépséget.
Két élénk szín magára vonta a tekintetem: az egyik olyan volt, mint a narancsligetek eleven árnyalata, a másik pedig a hullámzó víz képét festette elém. Úgy gondoltam, új életet adok ezeknek a haldokló szépségeknek. Hát, így jutott eszembe ez a finom olasz recept, amely épp a narancsligetek és a mediterrán tenger keveréke.
Csak miközben elkezdtem összekeverni a hozzávalókat, jöttem rá, hogy ez a torta valójában nem más, mint egy szerelem története Capri szigetéről. Hadd magyarázzam ezt meg: tarajos felszíne a tenger hullámzását idézi, melyben mandula és piemonti mogyoró habarodik a vajba, miközben mindez egy Carmine di Fiore (vezetékneve szó szerint virágot jelent) nevű séf nyomán maradt fenn az olasz gasztronómiában. Szerintem nagyon romantikus.
Olaszul azt mondják: Le cose migliori accadano sempre per caso – vagyis a legjobb dolgok mindig véletlenül történnek… A legenda szerint ez a torta is egy ilyen véletlen folytán született: a Capri szigetéről származó ellenállhatatlan desszertet először az 1920-as években készítették el, amikor a már fent említett di Fiore nevű séf elfelejtett lisztet adni a mandulás süteményhez. Az eredmény egy puha, lisztmentes torta lett, gazdag csokoládé ízzel.
Szerencsére bő száz évvel később az otthonunkban is reprodukálható ez a mediterrán „véletlen”.
Lássuk, mit kell hozzá beszereznünk:
- 125 g finomra őrölt mandula
- 80 g piemonti mogyoró
- 200 g olvasztott vaj
- 200 g olvasztott étcsokoládé
- 90 g cukor / egyéb édesítő
- 90-100 g kukoricakeményítő
- 125 g joghurt
- egy evőkanál almaecet
- 50 g tej
- 8 g sütőpor
Lépések:
- Őröljük finomra a mandulát és a mogyorót.
- Olvasszuk meg a vajat és a csokoládét.
- A tengerparti homokhoz hasonló, puha mandula-mogyoró őrleményt kanalazzuk bele egy keverőtálba, ezt követheti az olvasztott vaj, ami nedvességével egynemű masszává tapasztja az őrölt magvakat.
- Ezután következik a kényeztetés: a selymes csokoládé rázúdul a „nedves homokra”, amit egy spatula segítségével jól elkeverünk.
- Az ízlésünktől és a csokoládé édességétől függően akár 90 g cukrot is adhatunk a masszához – amit az ösztöneink súgnak.
- A keverék sűrűségét kukoricakeményítővel, a krémességét pedig joghurttal fokozzuk. Ekkorra elkezd kirajzolódni a tálban a már említett „hullámzás”.
- Végül egy kis almaecet, tej és sütőpor zárja a sort egy újabb nagy keveréssel.
- Miután sütőpapírral kibéleltünk egy tortaformát, belekanalazzuk a keverék minden cseppjét.
- 180 fokra előmelegített sütőben 30-35 percig szép magasra és barnára sütjük.
- Sütés után porcukorral, esetleg tejszínhabbal díszítjük, és langyosan tálaljuk.
Hogy a receptet elkészítve végül hová sodródunk a tarajos hullámok hátán, azt nem tudom. Mindenesetre a mediterrán szellem biztosan megfordul majd nálunk, miután a recept életre kelt, és velünk marad egészen addig, amíg az utolsó morzsa is elfogy a tányérról.
Fotó: Éva
(Ha szeretnél tovább kalandozni Olaszországban, akkor kattints Évi blogjára.)