Amióta az eszemet tudom, olvasó vagyok. Bár az anyaméhből nem könyvvel a kezemben bújtam ki, már a legkorábbi emlékeimben is ott szerepelnek a könyvek. Látom magam előtt, ahogy a testvéremmel hozzábújunk az egyik szülőnkhöz, aki éppen soros az esti mese felolvasásában. Emlékszem a pillanatra, amikor először fejeztem be egyedül egy könyvet, és felálltam az asztaltól – legalábbis azt hiszem, hogy ez egy valós kép, de lehet, hogy csak kiszíneztem egy halvány emlékfoszlányt. Ha visszatekintek a múltba, gyakran az segít emlékezni, hogy mit olvastam akkor éppen. Szóval mondhatom, hogy a könyvek az életem sarkalatos pontját képezik. Most a szülinapi mérföldkő apropóján összegyűjtöttem harminc olyan kötetet, melyek az elmúlt három évtizedben hatással voltak rám, és amiket bátran ajánlok másoknak is, kortól függetlenül.

Gyermekkorom könyvei

1. Michael Knight: Lassie hazatér
Az első könyv, amit – ha jól emlékszem – egyedül olvastam. Halvány emlék már, talán másodikos, harmadikos lehettem, de az érzésre élénken emlékszem, ahogy becsukom a könyvet, és büszkén felállok az asztaltól.



2. Johanna Spyri: Heidi
Volt egy nagyon szép illusztrált kiadásunk ebből a történetből, amit mindig nagy odafigyeléssel lapozgattunk, és örömmel hallgattuk, ahogy felolvasnak belőle. Pár éve lett egy saját kiadásom, és ezúttal én olvastam el, egyedül. Szívmelengető történet, nem csak kicsiknek.

3. Michael Ende: A ​Végtelen Történet
Az első „nagy” könyv, amit olvastam, és talán a kulcs, ami kinyitotta a fantáziám kapuját. Egy furcsa, fantasztikus történet egy kisfiúról, egy rejtélyes könyvről és egy elvarázsolt világról, tele tanulságokkal.



4. J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
A 2000-es évek elején óriási Gyűrűk Ura lázban égtem. Emlékszem, hogy a spórolt zsebpénzemből vettem meg a trilógiát, amit előtte még tágra nyílt szemekkel csodáltam a könyvesbolt kirakatában. Akkor éppen festés volt nálunk, és a bútorok labirintusában elbújva faltam ezt az epikus történetet – részben, mert magamnak akartam a szép új könyveimet, másrészt mert tudtam, hogy alsós kisdiákként nem feltétlenül nekem való olvasmány, de azt hiszem, károm nem lett belőle, hasznom viszont annál több.



5. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve és persze a teljes sorozat
A Harry Potter-sorozattal akkor ismerkedtem meg, amikor egy osztálytársam nálunk aludt, és magával hozta a könyvet. Beleolvastam, és onnantól nem volt megállás. Mint a kortársaim közül sokaknak, nekem is sarkalatos pont volt az életemben ez a sorozat, és bár ma már más szemmel nézek rá, sokat köszönhetek neki, amiért mindig hálás leszek.



Ifjúkorom könyvei

6. Katherine Paterson: Híd Terabithia földjére
Mindig is azt szerettem az olvasásban (és szeretem a mai napig is), hogy sosem tudhatod, mit tanulsz majd belőle, milyen megdöbbentő fordulatok várnak rád a könyv lapjain. Ez a történet is ilyen, és azt hiszem arra is tökéletes példa, hogy az olvasás segíthet abban, hogy jobb emberek legyünk, puhábbak, megértőbbek.

7. Honoré de Balzac: Goriot ​apó
Azok közé a ritka madarak közé tartoztam, akik (szinte) minden kötelező olvasmányt elolvastak, és én még szerette is egy részüket, köztük ezt is. Arra emlékszem, ahogy hasalok az ágyon – tél vagy kora tavasz lehetett odakint –, és elveszek ennek a bonyolult könyvnek a lapjai között. Azt hiszem, ekkor szerettem bele a realizmusba.



8. Art Spiegelman: Maus
A felnőtté válás része, hogy rájövünk, a világ komorabb, mint a könyvek, és vannak borzalmas történetek, amik sajnos igazak. Spiegelman képregénye a Holokauszt témáját, azon belül a saját családi traumáját dolgozza fel, sajátos formában. Ez a lista nem lehetne teljes a Maus nélkül – kötelező olvasmány.

9. Gustave Flaubert: Bovaryné
Egy újabb realista regény, ajándékba kaptam. Azt hiszem ez lehetett az első világirodalmi klasszikus, amit magamtól olvastam el, szórakozásból. Azóta is örömmel veszek a kezembe klasszikusokat, mert tudom, melyik az, ami nekem való.


10. Harper Lee: Ne ​bántsátok a feketerigót!
Sajnálom, hogy ez a kötet nem kötelező olvasmány, mert azt hiszem, mindannyian csak gazdagodnánk vele. Úgy gondolom, a könyvek általában segítenek abban, hogy empatikusabbak legyünk, az olyan történetek pedig, amik felnyitják a szemünket a világ igazságtalanságaira, egyenesen létfontosságúak. Ez a kötet volt talán az első lépés abba az irányba, hogy tudatosabban olvassak, mind témák, mind szerzők terén.

11. Wendelin Van Draanen: Szerintem, ​szerinted
Egy kedves kis történet, kétféle szemszögből, mert néha kell az emlékeztető a sok komor olvasmány között is, hogy vannak szép dolgok az életben. A könyv az első szerelemről szól, de nem csak arról: egy rövid, de annál velősebb felnövéstörténet.

12. Kazuo Ishiguro: Ne ​engedj el…
Nehéz leírni ezt a könyvet, főleg anélkül, hogy felfedném, miről szól. Különös, furcsa, melankolikus és kihagyhatatlan. Egy nagy kedvenc.

A cikk második részében felnőttkorom könyveivel folytatom a felsorolást.