Igazán mókásra sikerült legfrissebb Jelenlét-epizódunk, pedig eskü alatt valljuk, hogy sem ráerősíteni, sem rácáfolni nem akartunk a „női sofőr” sztereotípiára, mégis egy kicsit mindkettő sikerült. Annyi baj legyen! A végeredmény így is egy felhőtlen óra, amivel lett légyen nő vagy férfi a kedves hallgató, minden bizonnyal tud azonosulni, ha többre nem is, de egy félmosoly erejéig.

Történt ugyanis, hogy főszerkesztőnk, Gillich Panna úgy döntött, górcső alá veszi a „nők a volán mögött” témát, sejtve, hogy az alapvetően általánosításokra épülő „közhiedelmeknél” – minthogy a nőknek kevesebb érzéke van a vezetéshez, kevésbé rátermett sofőrök, és a parkolás is nagyobb kihívás számukra, mint a férfiaknak, ráadásul autót is csak szín alapján választanak –, több patron is van a témában. És mennyire ráérzett!

A töltetet ezúttal szerkesztőtársaink, Enzsel „majd beemeljük a parkolóhelyre a kis Micrát” Adél, és Szécsényi „hová tűnt az ölemből a slusszkulcs” Szilvi történetei jelentik, akik felidézik tapasztalataikat és élményeiket az első, oktató mellett töltött órától a sokéves autós rutin megszerzéséig. Persze az utóbbihoz vezető út alkalomadtán „pocsolyának hitt tavakkal”, „névmemóriából elégtelenre vizsgázó oktatóval”, helyenként „rosszkor, rossz helyen tanyázó Bambikkal” és „Angliában hagyott visszapillantókkal” övezett. Sok-sok történet, még több nevetés, és megannyi félmondat, melyekben évtizedek utakon töltött tanulsága ölt testet, három nőtől, akik ma már el sem tudnák képzelni az életüket jogosítvány nélkül. Bár ketten közülük rögtön a licenc megszerzése után, évekre parkolópályára tették a friss, ropogós vezetői engedélyt.

Ha mindez nem volt elég ahhoz, hogy meggyőzzünk arról, hogy érdemes egy órát Panna, Adél és Szilvi hármas fogatával töltened, íme a leírtakhoz egy kis statisztika: a nők mindezzel együtt kevesebb balesetet okoznak, mint a férfiak. Akkor hogy is van ez? Kiderül legújabb epizódunkból!