Tikkasztó nyár, inflációval és háborúval terhelt ősz, rezsiszorongásos tél… Talán ezek jutnának először az eszünkbe, ha hirtelen kellene a nemrég hátrahagyott és a közeljövőben ránk váró hónapokról címszavakban beszélni. Ezt a feszültséget igyekszünk együtt „kiventilálni” a nyári szünetről visszatért Jelenlét-csapattal.
Főszerkesztőnk, Panna igyekszik a szépre-jóra zoomolni, de ő sem tagadja el, hogy a 2022-es év „vívmányai” elkezdték birizgálni a fantáziáját a külföld felé kacsingatással. Viszont ennek árnyoldalaira azonnal rávilágít Szilvi szerkesztőnk, aki mellett Emma szerkesztő-fotósunk ült mikrofon mögé. Egy feszült időszak, feszültségoldó gondolatokkal és a léleknek ilyenkor még jobban eső közös ráeszmélésekkel, összemosolygásokkal, alkalomadtán keserédes iróniával fűszerezve. Ezt adja első őszi epizódunk – ha röviden kellene összefoglalni –, amelyben nem csak a „hogy vagy” kérdés elértéktelenedését járják körül a lányok.
Az érintett témák közé kerül a tudatos és kontrollált (hír)fogyasztás, és úgy általában mindazon szükségletnek hitt cikkek átgondolatlan vásárlásának a szokás-korrekciója, amire szintén ez a nemszeretem fordulatokkal teli 2022-es esztendő tanít bennünket.
Közben igyekszünk megfogni azokat az apró, pici őszi csodákat is, amit talán még a világjárvány, a szomszédban dúló összecsapások és a gazdasági hírportálok sem tudtak teljesen lerombolni: az aranynapfényes séták meghittségét, a takaróba burkolódzó könyves-filmes esték hangulatát, a délutánok nyugalmát vagy az esőáztatta avar illatát. Tarts szerkesztőinkkel egy kora őszi „lentek és fentek” órára, amelyben – annyit azért megsúghatunk – jó szokásunkhoz híven mégiscsak a fentek kerekednek felül.
Szerző
-
Szeretek mesélni, de közel tízéves rádiós riporteri és újságírói pályám alatt még jobban megszerettem kérdezni. A betűkkel és az írással régi barátságot ápolunk. Semmi sem fogható ahhoz, amikor egy megismert történetet, egy tapasztalást, egy gondolatot a klaviatúra, majd a megjelent írás útján a oszthatsz meg másokkal, remélve, hogy az érzést, a tanulságot, vagy egy cseppnyi eszenciát tolmácsolhatsz. Hiszem, hogy a dolgozó emberré, férjjé és apává válás mind-mind hozzáteszi a magáét ahhoz, hogy olyan szemüvegen át kérdezzek, vagy éppen meséljek írásaimban, ami Téged is szórakoztatni fog. Legalábbis szívből erre törekszem!
Legutóbbi bejegyzések