Nem lehet eleget beszélni a párkapcsolati kommunikáció fontosságáról. Ugyanis sok minden múlik azon, hogy a két fél egy nyelvet beszél-e vagy rosszul értelmezik az egymásnak küldött üzeneteket, és ezáltal állandó konfliktusokba ütköznek. Ha nem megfelelő közöttük a párbeszéd, akkor egy idő után szép csendben, mondhatni észrevétlenül eltávolodnak egymástól. Sokszor csak akkor szembesülnek mindezzel, amikor már sokkal nehezebb a darabjaira hullott kapcsolatukat helyreállítani. Sajnos a kutatásokból is az derül ki, hogy a válások hátterében legtöbbször kommunikációs elakadásokat lehet felfedezni. Gönczi Dorkával – magazinunk rendszeresen visszatérő párkapcsolati szakértőjével – arra kerestük a választ, hogyan tudjuk egymást meghallani a párkapcsolatban?
Nyitott könyvek vagyunk egymás számára?
– A házasság első időszakában még jól érezhető, hogy a párok mindent megtesznek azért, hogy jól működjenek együtt. Természetes azonban, hogy az együttélés során egyre inkább kiismerik egymást, de olyan hétköznapi dolgok is előtérbe kerülnek, melyekről viszont ritkán esik szó, mert úgy gondolják, hogy ennyi év után már tudják, mit szeret a másik. Az egyik kliensünk mesélte, hogy mindig gondosan figyelt arra, hogy a nyári hőségben is odakészítse esténként a párjának a vastag téli paplant, mert azt hitte – a férfi persze nem állította ennek soha az ellenkezőjelét –, hogy így tesz jót neki. A férj viszont ezt kifejezetten nem szerette, de nem mert ennek hangot adni. Csak jó pár év után, az egyik konzultáción árulta el a partnerének, hogy kifejezetten idegesíti ez a gondoskodás. Ártalmatlannak tűnő helyzet, ugyanakkor jól mutatja, hogy a párok nem beszélgetnek eleget egymással. Hosszú távon, ha sok ilyen apró bosszúságot lenyelnek, akkor az egy idő után együttes erővel tör a felszínre. Ez az életből vett egyszerű példa tökéletesen mutatja, hogy a feleknek néha csak halvány elképzeléseik vannak egymásról, és ezek nem feltétlenül fedik a valóságot. Fontos, hogy a teóriák gyártása helyett inkább kérdezzük meg, mi zajlik a társunkban, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az, amire mi gondolunk.
Fényévekre egymástól
– Nem szükségszerű, hogy problémát jelentsen egy kapcsolatban az, hogy a nők és a férfiak kommunikációja alapjában eltér egymástól. Sőt, akár előnyt is kovácsolhatunk belőle. A nők hihetetlenül részletesen és színesen mesélik el a dolgokat, míg a férfiak általában két mondatban megfogalmazzák a lényeget, ezért egy-egy ilyen helyzet, akár mókás is lehet. Míg az erősebbik nemnél a felvetett problémák, dilemmák megoldása az elsődleges cél, addig a női kommunikáció értelme a kapcsolatkeresés, és a kötődés mélyítése. Szívesen mesélnek, megosztják a személyes tapasztalataikat, érzéseiket, miközben titkon azt várják, hogy a partnerük meghallgassa őket, mert leginkább ebből érzik a törődést és a szeretetet. Szerintem ez nagyon érdekes erőforrás lehet egy párkapcsolatban, de ha ezt a különbséget nem méri fel a két fél, akkor súrlódási pont lesz belőle.
Egy ártatlan mondat többféle értelmezése
– Nem mindig értjük jól egymást, mert túlságosan el vagyunk foglalva saját magunkkal, pedig sokkal többet nyerhetünk azokból a pillanatokból, amikor a másikra figyelünk. Persze az is lehet, hogy nem jól halljuk egymást. Létezik ugyanis egy elmélet, miszerint az embereknek tulajdonképpen négy füle van. Ezek különböző üzeneteket és érzelmi állapotokat közvetítenek felénk, és mindegyikkel máshogy fogjuk fel a hallott információt. Képzeljük el azt a mindennapi helyzetet, amikor egy pár ül az autóban, és a férj egyszer csak megszólal: „Zöld.”. A nő az egyik fülével azt szűri le ebből, hogy a partnere még azt sem nézi ki belőle, hogy odafigyelve vezet, és látja, ha vált a lámpa. Szinte kódolva van, hogy ebből az értelmezésből kiindulva konfliktus alakul ki. De van ennek a „Zöldnek” egy másik jelentése is a nő számára: „Menjünk! Lépj már rá a gázpedálra, drágám!” És akár úgy is érthetné, hogy a férje egyszerűen odafigyel rá és gondoskodó szeretne lenni. A végére hagytam azt a verziót, amit a legritkábban hallunk ki egy ilyen megjegyzésből. Ebben az esetben egészen egyszerűen tényleg csak annyit jelent az üzenet, hogy a lámpa zöldre váltott. Amikor ezt a példát elmesélem az ügyfeleknek, rögtön magukra ismernek. Azt szoktam nekik tanácsolni, hogy hasonló helyzetben, mindig kérdezzenek vissza. Ekkor pillanatok alatt más értelmet nyerhet a rosszul kihallott hangsúly, könnyen elvethető lesz a helytelen következtetés, és egy fél mondatból kiinduló komolyabb nézeteltérést is elkerülhetnek.
„Más” állapotban
– Egy párkapcsolatban a „nem figyelünk egymásra és nem halljuk meg egymást” helyzeteket legtöbbször az szüli – a kommunikációelmélet és a saját tapasztalataim szerint is – hogy a két fél nem azonos énállpotban van az adott szituációban. Eric Berne – az Emberi játszmák című könyv írója – szerint három ilyen szint létezik: a felnőtt, a gyermek és a szülő. Amikor egy élethelyzetben két ember más én-állapotban van jelen, az szinte biztos, hogy konfliktushoz vezet. Ilyen mindennapi jelenet, amikor a munkából fáradtan hazaérő feleség, meglátva, hogy nincs még elmosogatva, ideges lesz: abban a pillanatban csak arra tud fókuszálni, hogy rendetlenség van a konyhában, és máris belecsúszik egy sértett „szülő” állapotba. És ha ilyenkor a szintén fáradtan megérkező párja teljes nyugalommal megkérdezi tőle: „Mi történt ma veled?”, a nő válasza biztos, hogy ez lesz: „Semmi!” Innentől kezdve pedig már nem épül fel előrevivő kommunikáció, és nem tud kialakulni egy értelmes párbeszéd a két fél között.
„Nem maradt több mondanivalónk egymásnak.”
– Egy párkapcsolatban egyszerűbb a megszokott, kitaposott utakon járni, csakhogy ez egy idő után egyre unalmasabbá válik, és a két fél már nem ugyanazzal a kíváncsisággal néz a másikra, mint a kapcsolatuk elején. Túl kiismerhetővé válnak egymás számára, és nem kerülnek elő olyan témák közöttük, melyek egyébként érdekesek lehetnek mindkettejüknek. Pedig mindig rácsodálkozom, mennyi plusz energiaforrás van az emberekben, amiről ők maguk sem tudnak! Bármikor felhozhatunk egy új témát, ötletet, ami érdekel bennünket, és amiről még soha nem beszéltünk addig a párunkkal. Legyünk kreatívak!
A kíváncsiság megőrzése
– Szerintem az a legfontosabb egy párkapcsolatban, hogy tényleg őszintén érdekeljen a párom. Abszolút nem törvényszerű, hogy idővel eltűnjön az egymás iránti érdeklődés, de a kíváncsiság és az izgalom fenntartásán dolgozni kell. A kérdés az, hogy meddig vagyunk hajlandóak elmenni, esetleg még a komfortzónánkon is kilépni azért, hogy a partnerünknek adjunk magunkból valami olyat, ami érdekesebbé, izgalmasabbá, vagy éppen szerethetőbbé tesz minket.
Amikor beszippant az online tér
– Napjainkban a beszélgetéseink többsége sajnos a telefonon keresztül zajlik, így kommunikálnak a párok is egymással. Sokszor úgy gondolják, hogy egy-két elküldött kép bőven elég ahhoz, hogy egymás életébe belelássanak. Olyan érzést kelt bennük ez a fajta társalgási mód – még akkor is, ha éppen külön töltik az idejüket –, mintha együtt élnék át az adott élményt, és pár emojival még az érzéseiket is kifejezik. Így nem meglepő, hogy a nap végén már nincs igazán igényük arra, hogy egymásra figyelve beszélgessenek. Ha mégis szóba elegyednek, akkor könnyedén beleeshetnek abba a hibába, hogy nem alakul ki valódi figyelem közöttük. Ha a pár egyik tagja éppen a telefonját bűvöli, rögtön felületessé válik az érdeklődése, mert egyszerre túl sok inger éri.
Fejlődés egymásért vagy egymás által?
– Az utóbbi időben szembesültünk azzal a jelenséggel, hogy bár egyre több pár szeretne fejlődni a társas kommunikációban, de igazából nem az motiválja őket, hogy a jelenlegi kapcsolatukat megmentsék. Inkább arra kíváncsiak, hogy mit tudnak ebből a rosszul működő együttélésből továbbvinni. Azért szeretnének változtatni – mindezt teljesen őszinte akarással –, hogy a következő kapcsolatukban már ne kövessék el ugyanazokat a hibákat.
Tabuk nélkül szabadon!
– Egy párkapcsolatban mindent meg lehet beszélni. Sok esetben azt tapasztalom, hogy a párok azért hallgatnak el fontos dolgokat egymás elöl, mert félnek a partnerük reakciójától, esetleg attól tartanak, ha valami kiderül, akkor a kapcsolat jövője foroghat kockán. Az is tipikus ok, hogy éppen így akarják elkerülni, hogy egy mélyebben gyökerező problémát oldjunk meg közösen. Persze mindenkiben élnek azok a régről hozott mondatok, melyeket talán még a nagyanyáinktól hallottunk: „Mindig maradj érdekes a párod számára. Legyen egy kis titkod előtte, hogy azt érezze, van még újdonság a tarsolyodban!” Valóban, időről időre meg kell újulnunk ahhoz, hogy új színt fedezhessünk fel egymásban, de az igazi társ mellett nem léteznek tabuk.
A sikeres kommunikáció kulcsa
– Kapcsolatainkban alapvetően az aktív hallgatás és az értő figyelem technikáját érdemes alkalmazni, és fontos megtanulni én-üzenetekben kommunikálni. Úgy érdemes hallgatni, hogy lássa rajtunk a párunk, hogy őszintén érdeklődünk iránta, kíváncsiak vagyunk a nézőpontjára, érdekelnek az érzései. Az én-nyelv alkalmazásával megelőzhető, hogy a másik fél támadásként élje meg a felé irányuló kritikát, és így védekezésre kényszerüljön. Ez a módszer ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a saját szándékunkat világosan és egyértelműen közölhessük a partnerünkkel. A „Már megint nem mosogattál el!” mondat sok jóra nem vezet, ezért érdemes átformálni: „Nézd szívem, tudom, hogy nagyon sokat dolgoztál és későn értél haza, de megígérted, hogy ebben számíthatok a segítségedre. Szeretném, hogyha erre a következőkben jobban odafigyelnél.” Érdemes belehelyezkedni a másik nézőpontjába, aztán a saját érzéseinkről beszélni, majd egy megoldási javaslattal előállni. Ha mi magunk tisztában vagyunk a saját érzéseinkkel, szükségleteinkkel, és ezt megfelelően tudjuk közölni a párunkkal, akkor jó esélyünk van arra, hogy megért bennünket és kompromisszumot tudunk kötni. Ez áldásos technika, rendkívül könnyen megtanulható, és pillanatok alatt érezhető a hatása.
Gönczi Dorka, aki a párkapcsolatot érintő témák állandó szakértője magazinunkban, ezúttal a Válótársas csapattal lép fel a Lélekmelegítők színpadán. Jegyek itt válthatók az előadásra.
