Tedd a szívedre a kezed, és valld eskü alatt, hogy Neked sosem esett még rosszul, ha megkritizáltak! Pedig korunk egyik „népbetegsége”, hogy egyre többen érzik hivatottnak magukat arra, hogy ezt megtegyék, ha kell, ha nem. Ezt a jelenséget járjuk körül a Jelenlét-podcast aktuális epizódjában.

Újabb kényes témát vett górcső alá szerkesztői csapatunk, amely nemhogy szerves része, de egyenesen meghatározó „hozzávalója” mindennapjainknak – a kért, vagy kéretlenül kapott és adott kritika.
A meghatározás szerint – mondja a beszélgetést moderáló Gillich Panna főszerkesztőnk – a kritika jellemzői közé tartozik, hogy az nem az egyénre, hanem annak teljesítményére vonatkozik. Szintén fontos megjegyezni, hogy a „jó” kritika tárgyilagos, érvekkel alátámasztott, ami nem csupán negatívumokat tartalmaz, hanem arra vonatkozó információt is, hogy a bírált személy hogyan válhatna jobbá. Lényeges, hogy négyszemközt adjuk át az érintett egyénnek! Mindezek ismeretében talán kissé összeszorul a torkunk, ha belegondolunk, hogy eddig vajon hány fenti kritériumnak tettünk eleget, amikor akár jó szándékkal, akár kisebb-nagyobb éllel véleményt osztottunk?

Miért számít ez? – adja magát a kérdés. Talán egy kicsit azért, mert ahogy a mondás tartja: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. De hiába „szólunk be”, teszünk célzást, vagy mondunk véleményt a legjobb akarattal, az jó eséllyel is valamilyen kellemetlen nyomot hagy „jó szándékunk alanyában”.

Panna mellett a témát körbejáró Póli Emma és Molnár Benett szerkesztőink is állást foglalnak kritika-ügyben, és elöljáróban annyit elárulhatunk, hogy a végkifejletet tekintve megoszlanak a csapatban az vélemények. De hogy ez mit is jelent? Kiderül, ha velü(n)k tartasz a lejátszóra kattintva!



Szerző