A sorok között felfedezhető néhány visszatérő motívum: a pillanat megélése, az odafigyelés, a pozitivizmus és a bizalmatlanság. Németh Dávid barista figyelmét ugyanis egy felejthetetlen könyv hívta fel a pillanat megélésére, és ennek a fókuszált koncentrációnak nagy hasznát veszi a munkájában, a sportban, de még a barista versenyeken is. Mindig az élet napos oldalát nézi, mégis egyfajta bizalmatlanság jellemzi, ami egy konkrét élményből táplálkozik. Beszélgetésünk során arra is fény derült, hogy a szavak helyett, miért csak a tettekben hisz.


1. Melyik volt életed legkülönlegesebb kávéja, amit valaha ittál?
Egyszer egy barátomtól Kopi Luwak kávét kaptam Indonéziából, ami a világon az egyik leghíresebb. Már az előállítása valami észbontó! Miután a cibetmacska megeszi a kávészemeket, az azokat burkoló gyümölcshúst a gyomrában található enzimek lebontják, de a kávébabot nem tudja megemészteni, ezért az távozik belőle. A gondos kiválogatást követően a szemeket alaposan megtisztítják, majd közepesen pörkölik. A kíváncsiság hajtott, és be kell vallanom, hogy a „macskás kávé” valóban különleges ízvilágú, és semmihez sem hasonlítható.
2. Milyen jövő állt előtted a modell szakmában?
Az édesapám találta ki, hogy jelentkezzek egy gyermekszépségversenyre. Az egyiket meg is nyertem, ezért megkerestek minket, hogy szerepelhetnék reklámfilmekben. Ebből végül is nem lett semmi, mert apu féltett, hogy az a világ elszakítana tőle. Ő valószínűleg nem egy lehetséges hírnév útjába állt, hanem egyszerűen csak a modellvilágtól akart megóvni.
3. Milyen emlékeid fűződnek a barista versenyekhez?
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a legjobbaktól tanulhattam, ugyanis Molnár Attila és Nezvál Máté is rendszeresen képviselik Magyarországot a világversenyeken, és eszméletlenül profik. Egyébként óriási kihívás egy szakmai megmérettetésre való felkészülés – végig az idővel sakkozunk, miközben professzionális munkát várnak tőlünk. Emlékszem, hogy két hétig gyakoroltunk, és ez alatt 650 liter tejet használtunk fel ketten.(nevet) A versenyen egészen pontosan 45 perc alatt kell a nemzetközi zsűrit lenyűgözni, akik részletekbe menően elemzik a munkánkat, még azt is figyelik, hány másodperc alatt állítom be a darálót, amit az adott hely páratartalma is befolyásol. Mind a négy zsűritag kávéját szinte percre pontosan ugyanannyi idő alatt kellett elkészíteni, és ha a kávéfőzőn egy csepp is maradt belőle, már azért is pontlevonás járt. Persze fontos még a szervírozás, a zenei aláfestés… Sosem felejtem el, hogy az első versenyemen gyömbéres-fehér csokoládés-áfonya lekváros kávét készítettem, amivel első helyezést értem el.


4. Mi az, ami számodra a stílusos megjelenéshez elengedhetetlen?
Az ing, ezért amikor csak tehetem, inget viselek. Persze ez helyzetfüggő is, de úgy gondolom, hogy ezzel a ruhadarabbal sosem lehet mellélőni. Lehet lezseren is hordani, de nyakkendővel vagy csokornyakkendővel viselve egy elegánsabb helyre is tökéletes választás.
5. Mit ad számodra a jóga?
Ez jelenti a kikapcsolódást, az elmélyülést. A jóga arról szól, hogy befelé figyelsz, és a gondolataidat saját magad felé irányítod.
6. Mondj három dolgot, amit a kávéról kevesen tudnak!
A kávé valójában az elkészítés módjától lesz finom. Egy minőségi kávé is elkészíthető rosszul, ugyanakkor egy olcsóbb kategóriás alapanyagból is lehet isteni italt alkotni. Persze, ha a két dolog – a minőség és a technika – találkozik egymással, akkor lesz tökéletes a végeredmény. Ugyanakkor helytelen kifejezés, hogy „kávét főzünk”, mert 100 fok alatt csak készítjük a kávét. Az is érdekes, hogy az espressoban, a cappuccinoban és a latteban is ugyanannyi koffein van, maximum csak az ízükben fedezhetünk fel eltérést. És egy negyedik titkot is megosztok veled: az is téves feltételezés, hogy egy kávé erős, hiszen a koffein egy színtelen, szagtalan vegyület. Amikor tehát megkóstolunk egy feketét, akkor a pörköléstől függően ugyan érezhetünk egyfajta karakteres ízt, de ezt abszolút nem befolyásolja a kávé koffeintartalma.


7. Mi volt életed legnagyobb csalódása?
Az volt az álmom, hogy egy magyar barista versenyen élő zenei aláfestés mellett készítek el egy különleges kávét. Zongorakíséret mellett szerettem volna bemutatni a zsűrinek a tudásomat, ami egészen egyedülálló lett volna, mert az élő zenei kíséret nem megszokott megoldás a versenyeken. Az asztalt úgy terítettem volna meg, hogy a fehér abroszra fekete szalvétákat teszek, így azok éppen egy zongora billentyűire hasonlítottak volna. Egy kollégista társam profi jazz zongorista volt, ezért megbeszéltük, hogy majd ő kísér a háttérből. Együtt gyakoroltunk, mindent megálmodtam, még azt is, hogy a zene melyik pontján, mi történik éppen a színpadon. Mindent erre tettem fel, de a verseny előtti napon a zongorista váratlanul visszalépett. A mai napig nem tudom, mi történhetett… Mivel mindent a zongorára építettem, ez akkora törés jelentett, hogy azóta a bizalom számomra illékony. Biztosan más hatás is ért, ami miatt nehezen bízom meg az emberekben, de ez egy olyan kudarc volt, amit sosem felejtek el. Azóta a kiejtett szónak, ígéretnek nálam nincs akkora súlya. Én csak a tettekben hiszek.
8. Milyen pozitív élményed kötődik az illóolajokhoz?
Ez is egy olyan dolog, amibe először nem hittem, pedig alapjában véve nyitott vagyok a természetes gyógymódok iránt. Szerettem volna a saját bőrömön megtapasztalni a pozitív hatásukat. Az allergiás tüneteimre kezdtem el használni a citromot, a levendulát és a borsmentát, és számomra is érdekes tapasztalás volt, hogy fokozatosan elmúltak a kínzó tünetek. Azóta már rengeteget olvastam az illóolajokról, és rendszeresen használom is őket, mert abszolút beváltak.


9. Mit tanultál meg a pingpong által?
Nekem ez a sport a fókuszáltságról szól, arról, hogy mindig a jelen pillanatban kell lenni, nem szabad elkalandozni, mert azon múlhat az egész meccs. Azt is megfigyeltem, hogy én másként tekintek egy-egy játszmára, mint a társaim: nem foglalkozom az aktuális eredménnyel, előttem mindig az adott pont megszerzése lebeg. Lehet, hogy az ellenfél már öt ponttal vezet, de szerintem még onnan is visszafordítható az eredmény. Ez a hozzáállás nekem eddig mindig bejött.
10. Nálad a pohár félig tele van vagy félig üres?
Pozitív beállítottságú ember vagyok, úgyhogy egyértelműen félig tele van. Engem a humor segít át a nehezebb időszakokon, mert úgy hiszem, hogy az életet nem szabad túl komolyan venni. Mindig arra szoktam gondolni, hogy vajon, amin épp mérgelődök vagy szomorkodom, az egy év múlva számítani fog-e egyáltalán. Mert ha nem, akkor inkább humorral túllendülök az egészen.
11. Melyik a legmeghatározóbb könyv az életedben?
Minden életszakaszomban megtalálom azokat a könyveket, amik motiválnak vagy előrevisznek. Legutóbb Eckhart Tolle A most hatalma című zseniális könyvét olvastam, és óriási hatással volt rám. Ez az olvasmány még inkább megerősített abban, hogy milyen fontos megélni a jelen pillanatot, amire én is törekszem. Ahogy a szerző fogalmazta: „Akárhol is vagy, légy ott teljesen!”
+1 Mi szerepel a bakancslistád első helyén?
Egyszer szeretnék egy világ körüli hajóútra elmenni, és ha már ott lennék, biztosan kipróbálnám a szörfözést is.

Fotó: Panna