Budapest, te csodás… Be kell, hogy valljam, egészen eddig nem loptad be magad a szívembe, de most adtam neked egy újabb esélyt. Egyik kedves ismerősöm mesélte, hogy egyszer érdemes lenne felszállnom a 2-es villamosra, mert ha eddig még nem szerettem bele a fővárosba, ezek után biztosan rabul ejt majd. Nem álltam ellen, úgy éreztem tegyünk egy próbát, mondjuk egy langyos őszi napon.

Mielőtt útnak indultam volna, véletlenül rábukkantam a National Geographic egyik cikkére, melyben összegyűjtötték Európa legszebb villamosvonalait, és talán nem meglepő, hogy a mi 2-es villamosunk felkerült a 10-es toplistára, ahol az előkelő hetedik helyet csípte meg.


A villamos nap mint nap szelíden suhan a Duna mentén, Pest nevezetes épületei előtt, ezért érdemes a telefonunkat a táskánk mélyére rejteni, és mindkét irányba pillantgatva elmerülni az elénk táruló látványban, majd olykor leszállni egy-egy megállónál, és csak kisebb kitérőket követően folytatni az utazást. A vonal a Jászai Mari tér és a Közvágóhíd között fut a Dunával párhuzamosan. Egyetlen nap alatt képtelenség a villamos útjába eső valamennyi nevezetességet megcsodálni, de mi mégis vállalkoztunk arra, hogy felpattanunk a híres-neves 2-es villamosra, és utunk során megcsodáljuk mindazt, amit Budapest kínál nekünk. Talán naponta elsuhansz a „kettesen” ülve, ezeknek a szinte már megszokott szépségeknek a látványa mellett, de ha jobban szemügyre veszed őket, meglepődsz majd, hogy mennyi újdonságot rejtenek.

Mi a Boráros téren szálltunk fel a kis „sárgára”, és tervezett kirándulásunk első állomásaként a Fővám téren néztünk körül, amely éppen a Szabadság híd lábánál van.


Zsolnay-tetőcserepeivel már messziről kitűnt a többi épület közül a Központi Vásárcsarnok, mely hazánk legnagyobb fedett piaca. Egészen pontosan 124 éve árulják a hazai termelők portékáikat ebben a patinás épületben.


Ezután a Kálvin tér felé vettük az irányt, hogy a közelben álló Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár se maradjon ki a látnivalók sorából. Olyannyira rabul ejtett minket a régi épület látványa, hogy végül a szemközti kávézó teraszáról gyönyörködtünk benne, miközben egy isteni kávét kortyolgattunk… Kell ennél jobb? Így egyszerűen csak: Dolce vitá! Sajnos az idő rövidsége miatt nem néztük meg a könyvtár korhű termeit, melyek állítólag olyan érzést keltenek, mintha egy kosztümös filmbe cseppentünk volna. És ha már a mozi világát említettem, ne lepődjünk meg, ha a vásznon időnként felismerjük lenyűgöző belső tereit, ugyanis több filmet is forgattak már ebben a patinás épületben. Emlékeztek még a Spy című filmben Melissa McCarthy és Jason Statham hangos vitájára? A perpatvar csodálatos helyszíne pedig nem más, mint a Szabó Ervin bálterme, mely kaszinóként jelenik meg a filmben.
 

Miután a Nemzeti Múzeumot is megcsodáltuk, a régi épületek között barangolva egy parkra bukkantunk, bejáratnál egy hangulatos kávézóval. Most azonban nem engedtünk a csábításnak, hiszen az előző kávé ízét még ott éreztük a szánkban, így csak átsétáltunk az árnyékos, kedves kis ösvények mentén elterülő, idilli, francia stílusú Károlyi-kerten, a szökőkút kellemes csobogó hangjától kísérve.


Utunk során olykor felülírtuk eredeti tervünket, és kisebb kitérőket iktattunk be, hogy még többet lássunk a városból. Így találtunk rá egy szűk kis utca végén az Egyetemi Kisboldogasszony templom csodás barokk épületére, mely a kalocsai nagytemplomot juttatta az eszembe.


Kalandos sétánkat követően, Budapest híres bevásárló- és sétálóutcájára, a Váci utcára tévedtünk, mely leginkább a világhírű divatmárkákról híres. Ezt követően visszatértünk kiindulási pontunkhoz, a Vásárcsarnokhoz, ahol ismét felpattantunk a kissé zsúfolt villamosra, hogy folytassuk kalandunkat, hiszen az idő rohant, és még jó pár megálló várt ránk.


Egy szusszanásnyi idő a kis „sárgán”, és máris a Március 15. téren, a középkorban épült Belvárosi plébániatemplomnál voltunk, amely évezredekre visszanyúló története miatt méltán viseli „az idők tanúja” nevet.


Ez az épület Pest egyetlen máig fennmaradt, legrégebbi temploma. Itt túl sokat nem időzhettünk, bár biztosan találtunk volna még néhány gyöngyszemet, de ezeket egy másik kiruccanásra tartogattuk, így szedtük a lábunkat, hogy elérjük az éppen berobogó villamost…


Budapest egyik legcsodásabb jelképe egyértelműen a Parlament, melynek neogótikus, monumentális épületét még a mai napig is csodálattal nézem. Igazán büszkék lehetünk a Steindl Imre munkáját dicsérő impozáns építményre, hiszen ez a második legnagyobb parlamenti épület Európában. Azt is érdemes tudni róla, hogy itt találhatóak a magyar koronázási ékszerek: a Szent Korona, az országalma és a királyi jogar.


Mielőtt visszafelé vettük volna az irányt, még elsétáltunk a Parlament előtt található Duna-parti holokauszt-emlékműhöz. Megrázó belegondolni, hogy a Cipők a Dunaparton alkotás, valójában hús-vér embereket szimbolizál, akiket a nyilasterror idején a Dunába lőttek. Nekik állít emléket a Pauer Gyula szobrász által, vasból megformált hatvan pár korhű lábbeli.


Utunk lassan a végéhez közeledett, de még a naplemente előtt megálltunk a Lánchíd pesti hídfőjénél, hazánk első neoreneszánsz középülete, a Magyar Tudományos Akadémia előtt. Az épület 1865-ben készült el, melynek kivitelezését az az Ybl Miklós irányította, akinek a nevéhez számos hazai építészeti remekmű neve fűződik.

A villamoson ülve akármerre fordítottam a fejemet, még visszafelé is megakadt a szemem egy-egy múltat idéző épületen, mintha a kultúra megannyi kincse hullott volna az ölembe. Egyszerűen úgy éreztem, hogy még ezer meg ezer látnivalót rejt ez a város, és én csak egy apró kis szeletéből kaptam ízelítőt, ezért már alig várom, hogy újabb kalandra csábítson, akár még most az aranyló ősz idején.

Fotó: Panna