Amikor a szezonalitásra figyelmet szentelünk, azért nyúlunk, amit kínálnak a fák, a bokrok, végső soron pedig a föld – érzékenységgel észrevesszük, mi az, ami a kezünkbe hajlik az ágakról. Ezen túlmenően meghívást is kapunk egy felismerésre, mégpedig, hogy minden évszaknak van egy úgynevezett „búgása”. Ezt a búgást ne bölényesnek képzeljük el, hanem sokkal inkább egy mélyen gyökerező, ősi ritmusként, ami mindeközben néma. Bele van kódolva a hónapokba, ezáltal belénk is. Ősszel a színek mélyülnek, a természet leggazdagabb időszaka után elkezdődik a zsugorodás, az összegzés: aratunk, szüretelünk, mérleget vonunk. Az ősz transzformáció, amelyben újra meg kell találni az egyensúlyt, és a figyelem kintről befelé igyekszik.


Maga a megtestesült ártatlanság – a Panna cotta
Az őszbe nem csak az új egyensúly megtalálásának feladványa van beleszőve, hanem az a nehézség is, hogy immár mindenféle apelláta nélkül el kell oldani magunkat a nyári stégektől, hogy tovább haladhassunk az évkör cikkelyein. Szeptembertől statikusabb minden, nincs mit tenni, a nyári könnyedség már a múlté… Szerencsére a konyhában megidézhető és újra átélhető valamennyi nyári emlék az ízek által, legyen szó belföldi barangolásról vagy messzibb vidékekről. Ehhez a nosztalgiázáshoz vagy éppen elvágyódáshoz és az őszi megújuláshoz ajánlok egy újragondolt, klasszikus receptet: az angyalian fehér, fényes felületű, vaníliától pettyezett főzött krémet, a panna cottát.


Az eredetileg Észak-Olaszországból, Piemonte tartományból származó pudingot tojás nélkül készítik, jó minőségű, gazdag, zsíros tejből és tejszínből. E verzió könnyedebb vizekre vezet minket, hiszen csupán növényi hozzávalókból áll, megőrizve valamit a nyári légiességből.

Hozzávalók:
– 800 ml kókusztej (2 konzerv)
– 50 g (3 evőkanálnak megfelelő) nyírfacukor vagy egyéb kedvelt édesítőalkalmatosság
– ¾ teáskanál agar-agar por *
– 1 csipet só
– 1 rúd vanília kikapart magjai

* Az agaragar egy növényi eredetű sűrítő, zselésítő anyag, amelyet tengeri vörösmoszatokból nyernek ki, a vegán és vegetáriánus konyha előszeretettel alkalmazza. Az állatok kötőszövetéből előállított zselatin egyik alternatívája.


Paraméterek:
Előkészületek: 5 perc
Főzés: 10 perc
Hűtés: 1-2 óra
Elegendő: 6 főre

Elkészítés:
1. Készíts elő 6 darab megtisztított aranyos ramekin szufléformát. Kevés növényi olajjal kend be a formáid belsejét, hogy majd könnyedén kicsusszanjon belőlük a pannád a vendégeid tányérjára.
2. Egy főzőedényben keverd össze jól a hozzávalókat habverő segítségével (fontos, hogy mielőtt hevítve van, az agaragar szoba-hőmérsékletű folyadékokkal érintkezzen, azokkal elkeveredjen).
3. A jól összekevert mixet közepes fokozaton melegítsd forráspontig, amelyen pár percig főzd.
4. Végezetül kis szuflés pohárkákba vagy bögrékbe öntsd ki a masszát. (Ne aggódj, hogy ezen a ponton még nagyon folyékonynak tűnik.)
5. A pohárkákat, bennük a folyadékkal, tedd hűtőbe 1-2 órára.
6. Majd az edényekben hagyva vagy abból kiborítva tálald és fogyasszátok!


Hogy a tányérok ne legyenek egyhangúak, segítségül hívhatjuk a kis fahéjmadarat („Cinnibird”), amely egy magyar fejlesztésű találmány, úgynevezett fűszertoll. A golyóstoll után talán már nem is csodálkozunk a magyar leleményen…

Ez az én kora őszi mesém, és a Tiéd?