Balatoni József – vagy, ahogy az internet népének tízezrei ismerik Jocó bácsi –, nemcsak többszörösen kitüntetett író és népszerű médiaszemélyiség, valamint a Jocó bácsi világa Facebook-oldal és Instagram-oldal tulajdonosa, hanem mindenekelőtt pedagógus. Pedagógus, aki azt vallja, hogy ez a pálya nem hivatás, hanem életstílus. Jó történelemtanárként szemléli, tanítja, felületein pedig nyíltan véleményezi is a világ dolgait – annak összefüggéseit, szépségeit, rútságait és fonákságait. Egy világjárvány árnyalta hibrid tanév és a közelgő pedagógusnap kapcsán beszélgetettem vele fentekről és lentekről, ballagási playlistről, a diákokkal közös online reggeliről és egy életre szóló „gyönyörű nehézségről”.

„… hogy élünk, hogy fontosak vagyunk”
„Még egy utolsó taktikai megbeszélésre, nyugtatásra, beszélgetésre találkoztam pár érettségizővel. Óvatosan, vigyázva, de élőben. Nagyon jól esett, amikor felvetették, hogy szeretnének találkozni még a vizsga előtt egy kicsit. Mert szükségük van rá. Ahogy nekem is ezekre a pillanatokra. Mert ettől érezzük, hogy élünk, hogy számítunk, hogy fontosak vagyunk. […] Ez a pedagógia lényege, nem az évszámok. Pláne ilyen nehezített pályán…” – áll a 72 ezer követővel büszkélkedő Jocó bácsi világa Facebook-oldal egyik posztjában, amit Balatoni József, alias Jocó bácsi jegyez. A poszthoz tartozó fotóról egy maszkot viselő, homlokát kissé ráncoló, de vélhetően – a szemei csillogása alapján – mosolygó fiatalember tekint ránk, mögötte egy csapat, ugyancsak maszkos lány és fiú, valahol az utcán. Hát igen, ez a fotó tipikus kórképe a 2020/21-es tanévnek.

Az első mélypont karácsony után jött
Az ezt megelőző iskolai évet csak beárnyékolta, az ideit viszont meghatározta a járványveszély – az általános iskolákat és óvodákat hetekig, a középiskolákat pedig a novembertől májusig tartó digitális átállással.
– Köszönöm szépen, ma jól vagyok, igyekszem a hátralévő napokból kihozni még azt, amit lehet – hangzik Jocó válasza a hogylétére irányuló kérdésre, hiszen a pedagógusok számára a május eleje igen mozgalmas időszak. Ezután a tanév általános tapasztatairól mesélt. – Ez egy állandó érzelmi hullámvasút volt, ami gyakorlatilag tavaly március óta folyamatosan tart. A mélypont karácsony után ért el először, aztán március elején újra. Számomra ugyanis nagyon komoly logisztika volt megoldani, hogy az általános iskolában hónapokon át jelenlétben tanítottam, ezzel párhuzamosan novembertől a középiskolában pedig online. Aztán jöttek a hírek, hogy egyre több kolléga beteg, egyre több gyermek hiányzik, és egyre több volt a mélypont – idézi fel a márciusközeli állapotot a neves pedagógus.

Túlélésre játszani
– Van az a helyzet, amiből nincs kiút és úgy érzed, hogy nem tudod megvalósítani, amit szeretnél. Számos képességfejlesztési technikánk az élő oktatásra épül, tehát hiába próbáltam érdekes órákat tartani, csoportmunkát adni, kiscsoportos foglalkozást szervezni, bizonyos együttműködési és kommunikációs készségeket vagy egyáltalán nem, vagy csak részben lehet fejleszteni a digitális oktatásban. Innentől ez túlélésre játszás – deklarálja Balatoni József, kiemelve, hogy nem az online oktatás ellen beszél. Tudatában van annak, hogy ennek bevezetése „kényszerpálya” volt, és beszélgetésünk második felében heves érzelmektől sem mentesen tisztázta, hogy egyáltalán nincsen a racionális és érdemi egészségvédelmi intézkedések ellen. (Az más kérdés, hogy azt is tisztán látja, hogy messze nem volt minden kőbe vésett szabály ésszerű!)

Ami gyönyörűen nehéz
Balatoni József az utóbbi hónapokban igyekezett olyan országos projektek mellé állni, illetve olyan írásokban, cikkekben, live beszélgetésekben megnyilvánulni, amelyek igyekeznek előtérbe helyezni a tanulói érdekeket. Véleménye szerint ugyanis a járványfenyegetettség árnyékában sem szabad arról elfeledkezni, hogy nem csak a szülők és a gép elé kényszerített tanárok számára megterhelő ez az időszak. Jocó bácsi amellett, hogy az érettségi előtt néhány jó szóra személyesen is összefutott online térbe szorult tanulóival – természetesen a megfelelő előírások betartásával –, különböző kreatív ötletekkel próbálta feldobni ezt az időszakot, mint közös online reggeli, netes „Mikulás” és társai. Mindezekről és arról is mesél a Jelenlét különkiadásában, hogy mit jelent számára a pedagógusnap, pontosabban a pedagóguslét. – Pedagógusnak lenni nem szakma, nem hivatás, hanem egy életmód. Ez egy életstílus – vallja, ami őt idézve egy „gyönyörűen nehéz” életforma. Többek között ennek tapasztalatairól és tanulságairól is vall a Jocó bácsi világa; Jocó bácsi világa 2.0; Kamaszharc. Találkozás egy fiatalemberrel…; Tanulj szabadon, taníts szabadon!; Osztályharc; és Ön(h)arckép című könyveiben.

Emellett gyászfeldolgozásról, újraszocializációról, létező vagy nem létező közösségi felelősségvállalásról és egy imádnivaló végzős, utolsó tanórás szertartásról mesél még Balatoni „Jocó bácsi” József a Jelenlét különkiadásában. Kattints a lejátszóra!