Emlékszem pont tíz éve, amikor Ausztriában folytattam a tanulmányaimat, egy hét kintlét után a főbérlőm készségesen elmagyarázta, hogy mekkora bolondok vagyunk a lakótársaimmal, amiért nem válogattuk szét a háztartási szemetet. Ez idő szerint már 26 különböző kategóriát különböztetnek meg a szelektív hulladékgyűjtésben. Elsőre sokkolhat bennünket ez a szám, de a rendszert átgondolva könnyen rájöhetünk, hogy mennyi mindent külön gyűjtöttünk már eddig is. Illetve gyűjthetnénk, ha akarnánk.

Van az az érzés, amikor egy gondolat befészkeli magát az ember fejébe, és onnantól kezdve folyton ott motoszkál. Így van ez nálam a környezettudatossággal. Álmatlan éjszakákat azért még nem okozott – eddig –, de volt már olyan, hogy ilyen jellegű gondolatokkal tértem nyugovóra. Az biztos, hogy a saját háztartásomban felhalmozódott műanyag zacskók, haszontalan kacatok, félig elhasznált és lejárt szavatosságú kozmetikai termékek ide-oda pakolgatása sokat mozdított előre azon, hogy végre elhatározzam magam: elég! Elég a sok szemétből, a helyhiányból, és abból, hogy a kukám szinte naponta megtelik! Ráadásul mindez teljesen feleslegesen. Csakis magamra lehettem mérges, na meg a vásárlási szokásaimra. Nem egyik napról a másikra történt a változás – hiszen még most is zajlik –, és talán életem végéig fogom folytatni és tanulni is. Ám úgy érzem, hogy jó úton haladok. Jobban és hasznosabbnak is érzem magam tőle, és senkinek sem ártok, sőt!

Nemrég azonban, azt hiszem egy újabb mérföldkőhöz érkeztem a környezettudatosságra és hulladékmentességre való törekvés útján. Tényleg tudatosan kezdtem el vásárolni. Nem tudom, hogy Ti kedves Olvasók hogyan vélekedtek erről, de nagyon kíváncsi lennék rá. Akik követik a magazint, azok biztosan tudják, hogy szerkesztőtársaimmal sokat foglalkozunk ezzel a témával a cikkeinkben és a podcastadások alkalmával is. Egymást buzdítva és inspirálva osztunk meg tippeket és tapasztalatokat, legyenek azok pozitívak vagy negatívak, mert olyanok is akadnak. Most az elmúlt időszak során összegyűlt élményeimet szeretném nektek átadni.

Egy pár hónapja elfogyott itthon a tusfürdő. Talán nem én vagyok az egyetlen, aki eleinte úgy folyatja, mint az ingyen ketchupot az étteremben, amikor pedig érzi, hogy kezd ürülni a flakon, akkor már egy borsónyival is képes elvégezni ugyanazt a műveletet. De ennek végre vége! Általában ha tusfürdő vagy folyékony szappan kell, akkor nem egyet teszek a kosaramba, hanem akár 3-4-et is. Most viszont minden tartalék elfogyott, hiába ráztam, csűrtem-csavartam azt a flakont, már az utolsó utáni adagot is kipasszíroztam belőle. És akkor már tudtam, nincs más választásom: vagy elmegyek a boltba, vagy a következő napi tisztálkodásom sikerét a sors kegyeire bízom. Ám ekkor villámként csapott belém a gondolat: SZAPPAN! Az elmúlt évek során ugyanis rengeteg szappant kaptam ajándékba, ám valahogy mindig túl különlegesnek tartottam őket ahhoz, hogy felbontsam, pláne, hogy használjam őket. De a szükség nagy úr, és elvégre mégis csak rendeltetésszerű használatról volt szó. Naná, hogy azóta is szappanozok! A bőrömnek is jót teszek, és a műanyaghulladék-termelésem is csökkent. Ennek már 2-3 hónapja, és nemhogy vissza se néztem a tusfürdők felé, de még több újdonságot szereztem be, melyek esetében a csomagolásmentesség volt az elsődleges szempont.

Egy pár hete rendeltem egy pakkot az egyik hazai csomagolásmentes webshopból. Mielőtt azonban csak úgy össze-vissza válogattam volna a kínálatból, alaposan átgondoltam, hogy mik azok a dolgok, amiket végleg szeretnék száműzni az életemből. Az első ilyen a mosogatószer volt. Na, nem magával a mosogatással szeretnék felhagyni – bár nagy a kísértés –, de bevallom, hogy nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé. Egyébként is már több, mint 10 éve csak kesztyűben végezhetem ezt a házimunkát, mivel a mosogatószerekben található vegyszerek egy életre nyomot hagytak a szervezetemben – rettenetes ekcéma jelentkezik a bőrömön, ha bármilyen tisztítószerrel érintkezik. Persze a természetes anyagok nem okoznak ilyen problémát. Nézzük tehát, hogy mik szerepeltek az én listámon:

• Mosogatószappan
• Luffa szivacs – mosogatáshoz
• Luffa szivacs – fürdéshez
• Mentolos fogselyem
• Fogpaszta
• Bambusz fogkefe
• Intimkehely
• Mosható betétek
• Fémtégelyes krémdezodor
• Szilárd testápoló
• Szilárd sampon
• Kis kedvenc natúr szappan

Akkor menjünk szépen sorban. A flakonos mosogatószert száműztem, és helyette váltottam a mosogatószappanra. Műanyagmentes, a zsíroldó ereje éppen olyan jó, és ragyognak tőle az edények, poharak. De ha már mosogatás, akkor az eldobható műanyag szivacsokról is szerettem volna „leszokni”, ezért beszereztem két luffából készült darabot, egyet a mosogatáshoz, egyet pedig a fürdéshez. Olyannyira beleszerettem ezekbe a szivacsokba, hogy luffatök magokat is vettem, és a kis palánták már ki is keltek az üvegházamban. Reményeim szerint egy év múlva már akár ajándékba is adhatom a saját magam által termesztett spongyákat. De erre majd akkor visszatérek.


A fogápolásban vannak dolgok, amelyekről nem tudok, és nem is akarok lemondani, ez pedig a fogselyem és a nyelvkaparó. Bár még műanyag nyelvkaparót használok, de kb. 10 másodperces keresés után megtaláltam a környezetbarát alternatíváját, a fémből készült változatot. Ez nem azt jelenti, hogy most azonnal kukába vágom a már meglévőt, de ha valaha arra kerül a sor, hogy lecseréljem, már tudom, hogy van tartósabb verzió. A fogselyemről is csupa jót tudok mondani: természetes anyagokból van, tehát komposztálható, több ízváltozatban is kapható, és valóban olyan hatékony, mint a műanyag társai. Az általam használt üvegtégelyes fogpaszták, fogtisztító tabletták és fogmosó porok annyiban különböznek a műanyag tubusos fogkrémektől, hogy kevésbé habzanak, és egyáltalán nem édeskés az ízük, mivel a legtöbbjük nem tartalmaz vegyszereket és felesleges adalékanyagokat. A legutóbbi fogkefevásárlást azonban egy kicsit elkapkodtam. Bár bambusz nyelű fogkefét választottam, a sörtéi sajnos nylonból készültek. Azóta már tudom, hogy vannak teljesen természetes alapanyagokból – például disznósörtéből – készült fa és bambusz kefék is. Azt nem tudom, hogy a vegánoknak ez etikátlan vagy sem, viszont azok a húsevők, akik a disznó szó hallatán ódzkodni kezdenek, csak azt tudom mondani, ha a disznóbélbe töltött kolbászt megesszük, akkor a szuper alapossággal fertőtlenített coca sörték sem jelenthetnek akadályt.


Nőtársaim figyelmébe ajánlom listám következő két pontját: az intimkelyhet és a mosható betétet. Ahány nő, annyiféle test, és annyiféle igény. E téren még én is csak a kísérletezés fázisában tartok, de nem kerget a tatár, hiszen mi nők úgy is tudjuk, hogy mi és mikor jó nekünk. Egy biztos, a textilből vagy bambuszrostból készült betétek sokkal kényelmesebbek, mint műanyag társaik. Azonban lehet, hogy most sokan a fejüket fogják, hogy: de hát hogyan tárolom, hogyan mosom?! Semmi pánik! Vízálló tárolót is lehet hozzájuk kapni, egy kis áztatás után pedig a mosógép elvégzi helyettünk a piszkos munkát. Gondoljunk csak bele a számokba egy pillanatra! Vegyünk egy nagyon leegyszerűsített átlagot: 30 évvel, évenként 12 hónappal, és átlagban havonta 10 betéttel számolva. Ez 3600 db eldobható, műanyagba csomagolt betétet jelent, egyetlen nőre vonatkozóan! Hányan is vagyunk ezen a földön, kedves nőtársaim? És azt hiszem, még nagyon óvatos voltam ezekkel az adatokkal… Természetesen az intimkehely leginkább a tampont hivatott kiváltani. Mivel az alapanyaga orvosi szilikon, ezért az egészségre káros anyagot egyáltalán nem tartalmaz. Felületén semmilyen baktérium nem tud megtelepedni, és mivel nem magába szívja a menstruációs vért, hanem összegyűjti, sokkal több folyadék tárolására alkalmas, és még sorolhatnám az előnyeit, de tényleg! Aki nem hiszi, járjon utána.


Végül bevásárlólistám utolsó darabjaihoz érkeztem: a szilárd testápolóhoz és samponhoz, valamint a kis kedvenc szappanhoz. A testápoló kinézetre teljesen megegyezik egy átlagos szappannal, viszont a bőrünk hőmérsékletétől lassan olvadni kezd, pont annyira, hogy egy vékony réteget hagyva maga után maradéktalanul beszívódjon. (Ellentétben az általam eddig használt sima, drogériás társainál, melyek legnagyobb százalékban vizet tartalmaznak, viszont én a vizet inkább ivásra használom, és igyekszem belülről hidratálni vele.) Ha mát testápolás és szépítkezés, akkor itt szeretném megjegyezni, hogy a sminkkészletem sajnos eléggé hiányos. Nem igazán jut időm arra, hogy hétköznapokon használjam őket, a „raktáron” lévő össze-vissza megvásárolt darabok közül pedig egyesek szimplán haszontalanná váltak, másoknak meg a szavatossága járt le. Ezért is készül már a következő tudatos bevásárlólistám, amely műanyagmentes csomagolású és adalékmentes sminktermékeket tartalmaz majd. Számomra az is nagyon fontos, hogy a használt termék előállítása állatkísérletektől mentes legyen, ugyanis a mai napig rengeteg közkedvelt és ismert kozmetikai márka alkalmazza még mindig ezt a módszert a készítményei tesztelésére. Kulcsszempontnak tartom még az etikus körülmények között történő előállítást is. Indiában például napjainkban is több ezer gyermek dolgozik életveszélyes körülmények között a bányákban, hogy a kozmetikumokban gyakorta használt mica (csillám) anyagot éhbérért kitermeljék. Pár hónapja azonban ezekről a tényekről például még fogalmam sem volt, ezért is fontos leszögezni, hogy a környezettudatosságot egy életen át tanulja az ember. De ha a tudás már a kezünkben van, azt senki el nem veheti tőlünk, és csak rajtunk múlik, hogy a kényelmesebb utat választva szemet hunyunk, vagy nyitott szemmel járva hajlunk a változásra.

Utoljára maradt a natúr alapanyagokból készült kis kedvenc szappan, amit végül is a kutyám tesztel folyamatosan. Bár már lassan 3 éves lesz az eb, bevallom, még mindig az első flakon kutyasamponnál tartunk, ugyanis nem vagyok a kisállatfürdetés híve, így lassan fogy az anyag. Azon a véleményen vagyok ugyanis, hogy a négylábúaknak – azon kívül, hogy játék közben önszántukból ússzanak egyet, vagy lehűtsék magukat a nyári melegben – egyáltalán nincs szükségük a csutakolásra. Egész nyugodtan leélhetnék az életüket ilyenfajta tisztálkodás nélkül is. A gazdáik ezzel szemben inkább a másik oldalt erősítik, ezért ahhoz, hogy a lakás, vagy az eb lakhelye aránylag tiszta maradjon, elengedhetetlennek tartják az időnkénti egy-egy imádott vagy éppen utálatos fürdetést. Az én kutyám esetében bizton állíthatom, hogy inkább csak tűri, mintsem élvezné a mosdást. De az biztos, hogy én sokkal nyugodtabb vagyok, hogy mostantól a szőrén összegyűlt sár, fűfolt, nyál, tehénürülék, motorolaj, kisebb rágcsálók vére vagy kutyapisi (és még sorolhatnám) eltávolítása közben nem kerül a szőrére és a bőrére semmilyen természetellenes anyag. Neki meg aztán igazán mindegy, hogy azalatt a 3-4 perc alatt mivel „kínzom”, csak engedjem már kiugrani a kádból…


Természetesen nem csak új termékek vásárlásával lehetünk környezettudatosak. A konyhafiókomban például ezer éve ott lapult a teatojás, de nem használtam. Talán épp a fel nem bontott szappanok gondolata indította be a láncreakciót, és jutottam el a szekrényben lapuló használatlan teafüvekig. Nem minden filter tartalmaz ugyan műanyagot, de jócskán van a piacon olyan termék, amit éppen emiatt nem ajánlatos megvásárolni, vagy a komposztra dobni, éppen ezért jó megoldás a teatojás. Egy másik költségmentes öko tipp az egyik kedves barátom anyukája által ért el hozzám. A hobbinak indult horgolás ugyanis olyan jól megy neki, hogy már több száz horgolt arctisztító korong került ki a kezei alól, én pedig voltam olyan szerencsés, hogy kaphattam pár mintapéldányt ezekből. Így vattakorongot sem kell többé vásárolnom.

Ezek tehát eddig az első darabjai az én hulladékmentességre való törekvésem kirakósának. Egy kis szösszenet abból az óriási egészből, melyből, ha mindenki kiveszi a részét – bármilyen formában is –, már fellélegezhet a bolygónk. Nem minden megy tökéletesen, vannak műveletek, amelyek időigényesebbek, és hétről hétre előfordul, hogy olyan dolgokat is veszek, melyek a hulladékmentesség elvével teljesen szembemennek. Valami azonban elkezdődött az életemben, amit már soha nem szeretnék, és nem is tudok abbahagyni.