A szüleink még annak örültek, ha eljutottak a zánkai üdülőtáborba, vagy aztán később az NDK-ba. Manapság pedig a világ egy nagy átjáró, mindenki jöhet-mehet, ahova akar. És ezt ki is használjuk. De még mennyire?! A szabad határátkelés, a fapados repülőjáratok (ugye van még rajtam kívül más is, aki gyerekként azt hitte, hogy ott tényleg fapadok vannak a repcsin?!), na szóval ezek a tényezők mind hozzájárulnak a turisták töménytelen áramlásához. Manapság szinte nincs olyan célállomás, ahol ne lenne tumultus, selfie bot, vagy selfie botot és Gucci táskát, árusító egyének. De bizony, hogy van. Persze nem 
a párizsi Eiffel torony, vagy a londoni Big Ben és nem is a római Colosseum lesz a béke és nyugalom szigete. Azért még mindig elég nagy ez a világ ahhoz, hogy el tudjunk vonulni, ha szeretnénk. De ha épp egy pezsgő nagyvárosban támadna kedvünk csavarogni, azt is megtehetjük.És nem is kell mindig külföldre gondolnunk, ha utazásra, vagy kikapcsolódásra vágyunk. Kis hazánkban is temérdek meseszép hely van, ami csak arra vár, hogy felfedezzük. Erre akkor jöttem rá igazán, amikor tavaly ellátogattam a családdal a Balatonhoz. Persze jártunk már ott többször. De ez volt az első olyan alkalom, amikor a magunk urai voltunk, és csak arra mentünk, amerre a lábunk vitt. Mennyi új helyet láttam, mennyi mindenre rácsodálkoztam, még így felnőtt fejjel is. Ezért elgondolkodtam, hogy minek is vágyom mindig külföldre, amikor Magyarországon sem láttam még annyi mindent. Jó persze, nekünk nincs pálmafánk, és fehér homokos tengerpartunk, de nem is mindig az kell.
…….
A cikk folytatását az Egészség és Sportmagazin 2017/4. számában olvashatjátok el.
